Hogy ne az otthoni 32 fokban pácolódjunk, ezért a hétvégén Szentesre látogattunk nem titkolt hűsölés reményében a Kőrös-toroknál. Némi hiba csúszott a számításba. Az én számításomba. A Tisza rohamléptekben húzódik vissza, ám a toroknál még méteresnél magasabb víz van a mederben. A nyaralók és a kiszolgáló helyek is még takarítás alatt álltak. Na mindegy. Megnéztük.
Csongrádot kétszer is, mert a szülinapi tortám – a belga csoki – onnan származott. Volna. Mert még pénteken – mikor először Csongrádra látogattunk – elcserélték egy sima csokira. Kívülről nem látszott, csak az íze alapján jöttünk rá. Na, a torokban tett látogatás után a csapat amazonjai látogatás tettek a bűntett helyszínén. A tényekre ugyan nem derült fény, ám 9 szelet ajándék belga csokitortával távoztunk a cukrászdából. Szóval megérte kalandozni…
Ez persze nem volt elég. Éppen gatyáig izzadtan ültünk és követtük egy korábbi sakkvilágbajnok emlékversenyét online, mikor a mama – némi lelki masszírral – kicsábított bennünket a málnába. Ami végül igen jól sikerült, mert bár tovább izzadtunk, finom nagy szemű cseresznye és málna volt a jutalmunk. Aztán végül az égiek is megkegyelmeztek, erős szélvihar és pötyögő eső közepette tértünk haza a Drahosba. Most már végre kellemes hűvös van. Holnap pedig már otthon frissülünk.