Tegnap este 8-kor Ildi még a szülői értekezleten rendezte Gréti dolgait, miközben odahaza a lányok már aludni készültek, ezúttal szerény személyem még szerényebb szolgálatatásait igénybe véve. A szokásos menetrendjüket igyekeztünk tartani, már csak azért is, hogy minél kevesebbszer kapjam meg Gréti „anyával így szoktuk” figyelmeztetését. Így kerülhetett sor Doci meséje után egy kis éneklésre. A lányok talpainak egyidejű masszázsa közben, egy Kispál dal, majd egy Weöres Sándor vers átvezetése után, jött a Bóbita. A Bóbita második strófájánál Dodó, aki eddig vélhetően visszafogta magát, félhangosan rövidre zárta a további esti éneklésem sorsát:
– Apa óvatosan, szomszéd alszik ágyában!
Grétivel az első meglepetés után percekig dőltünk a nevetéstől, majd Doci kritikáját megszívlelve csendben masszíroztam tovább a lányok talpait…
… "Do. Or do not. There is no try." …