Gréti elmélete szerint…

Ma, kb. 5 perccel azután, hogy hazaértünk Gréti előállt egy elmélettel…
Amit mindjárt ismertetek, de előbb az előzményekről. Gréti tavaly és előtte, utálta a hideget. A hidegebb, +10 fokos őszi napokon is inkább húzott haza a melegbe ovi után… Beceneve ekkoriban gyakran Penészvirág volt. 😉 A napokban itthon voltunk mindhárman, esett egy „kis”  hó, erre kiderült ugye, hogy Gréti imádja a havat, a telet és a hideget, a napi két szánkózás smafu. Konkrétan: hempereg és eszi a havat, s persze már nem fázik, alig lehet hazavontatni… Ezt a változást biztosan több ismerősnek is újságoltuk élőben, telefonban, szóval hallhatta tőlünk azt a kifejezést, hogy ő egy téli-gyerek… Mi jött le ebből Grétinek?
No, ma  alighogy hazaértünk Gréti rákezdett: kezdetnek tételesen felsorolta, ma milyen mesét látott, hallott (reggel ugye ovi, nem volt sok mesenézés, de pl. oviban ma csak egy mese volt a déli, de az is magnóról a kiskakas gyémánt félkrajcárja… blablabla). Szóval négy nap itthoni kényeztetés után nagyon méltánytalannak találta a mai napot a mesélt, a nézett és a hallgatott mesék mennyiségét tekintve. Itt jött a csattanó, az indoklás. A panaszáradat után, mintegy nyomatékot adva szavainak kijelentette: „…Mert én egy téli- és mese-gyerek vagyok„.
Igen, Gréti már csak így üzeni: jöhetne egy kis mese. 🙂