


… "Do. Or do not. There is no try." …
Röszkén jártunk vasárnap, Kaszás Petra Bori második születésnapját ünnepeltük. Még egyszer boldog szülinapot Pepének! 🙂
Ugyan a fényképezőgép a suliban maradt, néhány képet azért telefonnal is készítettem. KÉPEK ITT!
Dodó ma volt az egy hónapos kontrollon. Erről majd Ildi ír bővebben…
Adatok: 54 cm, az esti mérlegelés szerint pedig 4250 gramm, tehát az elmúlt héten újabb 30 dekát sikerült magára tuszkolni Dórinak.
Az utóbbi napok 14-16 óra melójának köszönhetően igazából csak egy dolog van amiről be tudok számolni első kézből. Ballagás PIPA.
Ellenben kaptam némi archiválandó anyagot az anyák napjáról. Íme a képek, alább a hang:
Plusz egy ráadás: Gréti Lámpaverse, ő írta… 🙂 Simán elsőre elhadarta így, aztán a függönyversnél már rötyögésbe fulladt az egész…
A héten úgy se nagyon lesz már időm írni, szóval sapkatéma.
A fejemre tettem délben a párnát. Gréti épp ebédelt.
– Gréti mit szólsz a sapkámhoz? – Gréti odapillant:
– Téli? 🙂
(fotók lentebb)
Desszert. Gréti elmélkedik:
– Anya én nem szeretem az édességet. Csak azért eszem, hogy ti ne legyetek szomorúak. 🙂 (Ki hiszi ezt el Grétinek?)
Előadó, sztárvendég: Gréti
Hallgatóság, zsűri: Dóri
Gyors és rövid leszek, mert az új, egyelőre működő napirendről, az általános vezérelvekről, tapasztalatokról, a gondolat erejéről stb. Ildi fog majd írni hosszabban valamikor a héten.
Elég annyi, hogy a ma délutáni kimoccanás (Attisékhoz látogattunk), Dodó kihagyott déli alvása ellenére, ma is 21 óra 01 perckor már mindkét lurkó alszik.
Hazaérve délután, cipőjét levetve Grétink:
– Jaaajj, de nagyon fáj a zoknim! (Kb. begyűrödhetett a zokni a cipőjében)
Pár percre rá Dodó épp ébredezve, kiterülve feküdt a nappaliban a kanapén. A mellette elszaladó Gréti kedveskedve odaszólt neki:
– Szia! Hogy vagy te kis Szőrfazék?! 🙂
Szóval Dodó, azaz Szőrfazék jól van. Messze többet alszik mint anno Gréti. Legalábbis az én emlékeim szerint. Eszik is rendesen. Így nem csoda, hogy az esti mérlegelés újabb 16 dkg gyarapodást mutatott erre a hétre. Miss Szőrfazék, vagy ahogy én hívom Minipuszifelület 3950 gramm.
20 óra 48 perc – A lányok a helyükön. Csend van. Ujjé! 😀
Ma először hosszabb időre kiruccantunk Dodóval. Kellett már egy kis levegőváltozás mind a négyünknek. Domaszéken minden adott volt a felfrissüléshez. A mama csodás 4 fogásos ebéddel várt bennünket. Nagy séták a kertben, a tyúkudvarban, a szokásos lólátogatás, hintázás, mászókázás és amint az mindjárt látszik majd, fotózás is volt rendesen.
De előbb egy kis szösszenet Ilditől és Grétitől. A lovakhoz indultunk át egy kis fonnyadt almával felszerelkezve. Tudni kell, hogy a háztól kilépve az útra a vele párhuzamos következő bekötő úton laknak a pacik. A két út között télen szántás volt, akkor ott jártunk át, most búza és lóhere növöget. A mama előre felkészített bennünket, ha nem akarunk kerülni, akkor a két vetemény között a barázdán esetleg át tudunk menni a lovakhoz. Ezt Ildi és Gréti is hallotta, mint kiderült csak elvileg, vagy részben… Na megindultunk. Átadva az irányítást a kapuhoz érve/kilépve csak annyit kérdeztem: – Merre megyünk? Kerülünk?
– Apa én itt a füvön is át tudok menni! – Lendítette kezét előre a 20-30 centis búzára mutatva városi kislányom. Mosolyogva 🙂 próbáltam helyre tenni a dolgokat:
– Gréti, az nem fű! Az a szomszéd búzája és azt nem szabad letaposnunk… – Ekkor jött Ildi kiegészítése:
– Gréti van itt egy borozda, majd azon átmegyünk… 🙂 Ezen már majdnem leültem nevettemben. Miután nevetve tisztáztuk, hogy kocsma egyáltalán nincs a láthatáron végül a barázdán közelítettük meg a lovakat…
Szabad találgatni, hogy Ildinek miért jutott eszébe éppen ez a szó! 🙂
Néhány hétközbeni életképpel: KÉPEK ITT.
Ma voltunk Dóri anyakönyvéért. Ezzel minden együtt van, hogy végre érezzük a szociális juttatások pénztárcaduzzasztó hatását. Papírpipa!
Gréti persze indulás után 10 perccel éhes lett, így hazafelé piacoztunk egyet. Gyümölcs, palacsinta, süti, asztorlógiai sorsjegy meg volt. Délben, hát mindenki kapart. Nem sok eredménnyel… Az asztrológiában kevésbé jártas Gréti mikor osztotta a sorsjegyeket, az Ildinek és Dórinak szánt kost némileg lekecskézte. Így legalább egy jót nevettünk. Ez persze nem volt elég. Délután pulmonológia. (Erről csak annyit, hogy időpontra mentünk ezúttal a 75 perc várakozás helyett 45-öt vártunk a nyilvánvaló diagnózisra. TY magyar egészségügy!) Utána viszont annyira jó kedvünk lett, hogy költöttünk kicsit a halakra, majd a mamát átkísérve a Tiszán fagyiztunk egyet. Gréti egy bennfentes vigyorával pózol a képeken. 🙂 Mivel reggel 5.45-kor ébresztette a mamát, délután pedig nem aludt estig George, a majom tartotta benne a lelket. 19.45-kor Gréti már horpasztott…
Nem úgy az új-lány prototípus: Dódi-Bodi. Napközben ő ugye pihen. Érdekes akkor bírja a vízszintest, de este kinyílnak a kis csipái és hajnalig kaszinózna valaki kezében (mama szerint fáj a dereka ezért kell felvenni). Ma este a fürdetés már viszonylag korán 18.45-kor megejtettük nyilvánvaló taktikai okokból. (Hamarabb fürdünk, hamarabb eszünk, hamarabb fekszünk…). Nos, ez sem jött be. Dodó azóta is többnyire Ildi kezében múlatta az időt. Ha nem ott, akkor az enyémben. A kiságy közelében (még ha alszik is) pár percen belül szirénaüzemmódban háborodik fel a szülői eljárás miatt. 22:52: most rakta be Ildi a kiságyba, úgy hogy eltelt 3 perc és semmi nyüszögés…
UPDATE: Ildi fogat már nem tudott mosni… Dódi 7 percnél észlelte sanyarú sorsát a kiágyban. Pedig még az anyaméhet elektroakusztikusan moduláló macit is beszereltem az ágyába. Hiába ez a kiscsaj észreveszi mikor hol van. Már most környezettudatos!
Ma van Dóri két hete itthon. Mérlegeltünk. Az igény szerinti (csak) szoptatás heti eredménye: +19 dkg . Ez most már 49 dkg a hazatérés óta. Mit mondjak örülünk, kerekedik a gyerek. Nő a puszifelület! 🙂