Ma délután megtettük az első lépéseket a nagyvilágban. Dóri első sétája a „kis kör” volt, amely a pékség, gyógyszertár, SPAR túrát jelenti. Ez kemény másfél kilométer lehet oda-vissza, de nekünk sikerült több, mint egy óra alatt teljesíteni. Persze ez amiatt is történhetett, mert fotózgattunk. Megörökítettük végre a fekete rigókat is, akik miatt reggelente rendszerint egyre később szoktunk Grétivel az oviba érni. Dorci átaludta a sétát, hangját sem lehetett hallani. El is felejtettük őt odakint fotózni. Az egyetlen bizonyítékunk, hogy velünk volt: a babakocsi a képeken. 🙂 Itthon persze azonnal feléledt, evett majd a szokásos tejkómába zuhant. Erről is van pár képünk: ITT.
Összefoglaló – Az első hét
Csak rövid összefoglaló, mert fáradt is vagyok (bár fogadkoztam, csak sikerült ma is este 6-kor hazaérni a melóból), s rövidesen kezdődik a BL Bayern München – Real Madrid összecsapás. Az meg még félálomban is kötelező. Ha a gyerkőcök pianóban lesznek, akkor Ildivel közösen nézzük egy-egy söröcske kíséretében. (Ildié persze alkoholmentes.) „Összefoglaló – Az első hét” bővebben
Szúrós alak
Este amíg Dodó öltözött Ildivel a matracra feküdtem. Kisvártatva jött Gé befészkelte magát a hasamra.(Eljátszva az előtte mesélt Anna, Peti, Gergős mesét):
– Apa, beszélgessünk!
– OK… Örülök Grétus, hogy eljöttél velem a SPAR-ba délután…
Erre Gréti bújva, kedveskedve:
– És te meg borotválkozzál meg, te szúrós alak!
Mit lehet erre mondani? Hol a borotva? 🙂
Szuperanya és szuper lányai
Ma este hatra értem haza. Fárasztó nap után, egy ballagási próba és Dodó zárójelentésének megszerzése húzta keresztül az eredeti programot. Az utóbbi egy kicsit vicces volt. A klinikára érve irány az első emeleti gyermekágyas osztály. Csapóajtón bemenni ugye nem lehet, ez 93-as betűmérettel jól láthatóan ki is van írva. Számomra a szabály az szabály, és egyébként sem mertem volna megkockáztatni a belépést, mert még élénken él bennem a négy évvel ezelőtti emlék, amikor Ildi és Gréti hazaköltöztetésekor ugyan engedéllyel léptem be, ám egy Ursula típusú, pattogó hangú nővérke jól leteremtett mi dolgom arra… Amúgy nem stresszeltem, mert Ildi mondta, hogy a csengőt kell megnyomni. Szóval volt egy jó tervem. Kb. addig amíg oda nem értem. Csengő ugyanis nem volt. Azaz volt, de a másik oldalra, a szülészetre. Azt pedig már megnyomtuk egy hete és nem éreztem magamban elég erőt, hogy magyarázkodjak egy szülésznőnek. Sejtettem a körülbelüli válaszát. Amúgy is meleg volt, kicsit leizzadtam. Nulla forgalom a szinten, szóval elképzeltem magam, ahogy este 9-kor egy frissen szült asszonykát átkísérő szülésznőre bízom Dodó zárójának felkutatását. Tovább izzadtam. Telefonos segítséget kértem. Előbb Ilditől, s mire felhívtam eszembe jutott, hogy a portás lesz az én emberem. Így is lett. Egy nagyon rendes férfitársam ült a kapunál. Kívánságomat előadva, ő azonnal tárcsázott a belső vonalon, majd határozottan kérte, hogy hozzák ki nekem a csapóajtóhoz a zárójelentést. Köszönet érte!
Itthon szerencsére minden a legjobban alakult. Erről többször is meggyőződtem a nap folyamán amikor Ildivel telefonon beszéltünk, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen jól ellesznek minden segítség nélkül. Mikor hazaértem a nyugalom szigetére cseppentem. Gégé már a kádban játszott (ja igaz ő pár percig egy kicsit mufurc volt, de aztán világbéke lett), Dodó a nappaliban a fotelben kiterülve horpasztott, Ildi pedig szuperanya üzemmódban vidáman tett-vett. Mint kiderült Gréti egy igazi segítség. Dodó pedig egyelőre egy mintagyerek (ha elég gyorsan kapja a kaját). Alább a képes bizonyíték (fürdetés után Gréti besegített a lemerült apának a kesztyű felhúzásában). Ma végre éjfél előtt ágyba fogunk kerülni. Hurrá!
UPDATE: Közben Dodó felkelt még egy kicsit. Épp akkor mikor Ildi lefeküdt aludni, én pedig leütöttem az utolsó billentyűt a fenti bejegyzésben. Első körben rottyantott egyet a háta közepéig, majd mint aki jól végezte dolgát és egyébként valami hasznosat is akar tenni ha már ébren van, behisztizte magát az alatt a 2 perc alatt míg rájöttünk éhes és megkapta a tejet. Ravasz. 🙂
Pörgős, szép nap
Reggeli lazulás, védőnő, suli, déli pihenő, Tesco, doktornő, esti stratégia.
Grétivel a Tescoban a babaosztályon ügyintéztünk. Az egyik sor végén megláttam egy könyvet:
– Nézd Gréti egy Desmond Morris könyv! – kiáltottam fel magamról megfeledkezve. Erre Gréti:
– Apa ki az a Teszkó Dorisz?
Dóri itthon – Szülői értekezlet: a lestaktika
Most este 10 múlt. Elaludt a 18 éven aluli részleg. Rövid leszek.
Reggel Grétus visszajött Szentesről, s nagyon kiváncsian várta a tesót. Dóri dél körül ért haza. Nagyszülői kísérettel foglalta el budoárját. Gé egyelőre nagy örömmel figyeli, kíséri mindenhová. Egyre több a simogatás és a komment Gréti részéről… Ez jó!
Koradélutánig gyorsan eltelt az idő. Mikor a nagyszülők hazatértek, gyors ebéd és alvás következett. Ébredés után kezdtünk el Ildivel morfondírozni, hogyan is fog kinézni a nap vége (vacsi-fürdés-altatás) két gyerekkel. Úgy döntöttünk hagyunk mindent a maga medrében folyni. Gréti ugye adott: 6.20-tól mese és vacsi, vagy előtte fürdik, vagy utána, Dodónak este 6 után, majd 9-kor következett étkezés, ezek voltak a támpontok amiből kiindultunk. Gondoltuk Gréti fél 8-kor, Dodó 8-kor ébredés után fürdik majd, Gréti ezután ágyba kerül, míg Dodónak 9-kor evés, majd alvás. Szóval csak lestük a fejleményeket. Hááát, mondjuk úgy majdnem bejött. Kicsit csúsztunk, mert Dóri ezúttal tovább aludt, csak fél 9-kor ébredt. És közben az is kiderült Gréti nem fog csak úgy egyszerűen lefeküdni és várni még Dodó és Ildi aludni térnek. Hosszú esti mese után még játszott, majd mikor fáradt lett Ildit szerette volna, aki akkor még Dórizott. Volt egy kis duzzogás, hogy Ildi nem tudott menni, így nekem cserébe be kellett mennem és a karjaimban aludt el. Egyelőre nincs konklúzió. Holnap újra próbálkozunk… 🙂
Közben elmúlt fél 12, Dóri mozgolódott. Visszaaltatás, ám negyed óra múlva újra felébredt. Tejmelegítés, láncetetés első felvonás meg volt…
A fiúk kitettek magukért!
Néhány publikus mondat a tegnap estéről.
Attis, Balázs, Doki, Peti, Sanya, Tamás, Tibi és én voltunk azok a herok, akik végül Dóri születése és a tejfakasztás alkalmából iszogattunk kicsit családom egészségére. Kisebb viharral, szakadó esővel és némi késéssel indult a buli, de ez egyáltalán nem ártott. A belépő WD (Welcome Drink) finom körte pálinka volt, mely gyorsan az egekbe emelte a bulit. Ez azt jelenti, hogy a szinte egy időpontban érkező Attissal és Tamással welcomeoztunk először, majd természetesen a következő hero érkezésekor újra koccintottunk. Az érkező egy teljes, majd dupla WD-vel, mi a felével. És így tovább. A hangulat hamarosan annyira jól alakult, hogy a pizzafutár érkezésekor már nem kellett az eleinte óvatoskodó barátaimat pohárra hívni. 🙂
Idővel rátértünk a sárgabarack pálinkára, majd a szilvóriummal vittük be a napi vitamint. Mellé gyönyörű, gyümölcsös borokat ittunk kísérőként a Dobosi pincészettől, Szászi Endrétől, egy Szent-György hegyi pincétől, és Bock Józsi bácsitól. Hajnal kettőig sokszor hangzott el a jelmondatunk: Egy mindenkiért, mindenki a tejért! Később kicsit belassultunk, idővel már csak szórványos koccintások zaja és néhány horkantás zavarta meg a zenében elrévedő, sztorizgatás. Nem teljesen emlékszem, így a reggel világosban elhangzott sápadt beszámolók alapján nyolcunkból hárman-négyen teljes áldozatot mutattak be a szent köpőcsésze előtt. Ők nem csak a szívüket tették ki teljesen a családomért… 🙂
Most néhány perce ébredve itt bolyongok a nappali és a konyha romjai fölött. Látom a feladat ugyan adott, de határozott elégedettség tölt el ha szétnézek. EZ FÉRFI MUNKA VOLT! KÖSZÖNET ÉRTE FIÚK!
Mészáros Dóra
Most virradtunk víg órára,
Nagypénteknek hajnalára,
Örömünknek szép az oka,
Megszületett kicsi Dóra.
Dodónak by emeribucser
De még hogy! Huhúúúú, mint a karikacsapás. Nem gondoltam, volna, hogy húzzuk eddig, de Ildi megbeszélte Dodóval, hogy kb. most legyen szíves… Erre azért is volt szükség, mert egyrészt ugye betegeskedtünk a múlt héten, másrészt mostanra lenyugodtak a körülmények minden tekintetben. Vége lett a melónak, a diáknapnak a suliban, Grétus szerdán elutazott egy kis kényeztetésre Szentesre. Szóval rákészülhettünk… „Mészáros Dóra” bővebben
Felkészülni, vigyázz, célegyenesben vagyunk! Jön. jön, jön Dodó!
Ildi tegnap volt CTG-n. Sok újság nincs. Minden oké. Most már tényleg célegyenesben vagyunk, hiszen április 7-re van kiírva Ildi. Azaz Dodó, aki egyre többet mozog, főként este. Ilyenkor jön a haskeményedés, a jóslófájások és a kevés alvás.
Az imént (20.30) értünk haza Gégével a TESCO-járatból. Megvettük az első napok alkoholmentes sörkészletét az anyatej-szaporításhoz. Ezzel az utolsó mozaik is helyére került 100%-ig fel vagyunk készülve Dodó fogadására.
És akkor pár kép:
Heje-huja, a tavaszi fáradtság, és az allergia(?)
Hát persze fogjuk a tavaszi fáradtságra, hogy ez a hónap ennyire blogban szegénynek sikerült. Pedig volt program. Voltak vendégeink, volt Domaszék, Kis-Atti szülinap stb., lesz is róla alább egy fotóalbum. A hónap első felében sok volt a melóm. Általánossá vált az reggel 8-tól, este 8-ig téma és a hétvégéken is kevés pihenés adatott hol a programok, hol a meló miatt. Lassan itt a március vége, már nagyon várjuk Dodót. 🙂 Azt hiszem az viszont kész szerencse, hogy még a pocakban hesszel. Két hete Gréti megbetegedett. Éjszakákon át makacs köhögési rohamokkal küzdött szegény és vajmi keveset tudtunk rajta segíteni. A gyógyszerek se hatottak. Pihenni nem igazán tudott szegény, mert leginkább alvás közben jöttek a rohamok. Gréti betegszabira jött. Persze, ahogy lenni szokott mára – mikorra a pulmonolgiára időpontunk volt – már normalizálódott a helyzet. A doki ennek ellenére megállapította, hogy elég súlyos a helyzet. A megfázásból maradt nátha hátrafolyása és a továbbra is azonosítatlan eredetű allergén (mogyorófa virágzásra gyanakszunk) készítette ki ennyire Grétust. Annyira, hogy lényegében a következő egy hónapot asztma kezeléssel tölti. Hogy a történet teljesen kerek legyen a hétvégére mi is lerobbantunk Ildivel. Megfázás vagy allergia? Egyelőre nem tudjuk, de a havi pézsé (gy.k. papírzsebkendő) -fogyasztásunk valószínűleg mérhető fellendülést hoz a hazai papíriparban.
Dodó. Ildi hetente járt ugye a CTG-re. A hónap elejei adatok alapján közelítette a 3 kg-ot. Ildi pocakja már hatalmas (főleg a Grétis-pocakhoz képest), mindjárt csinálok is róla egy képet. Szerintem még nem szállt le, de a jellegzetes szülés előtti ajakduzzadás mintha már látszana. Szóval Dodó jól van. Április 7-re vagyunk kiírva, célegyenes. Most azért reméljük, hogy Dodó jól érzi benn magát és marad még egy hetet a pocakban, mert ha most kijönne, akkor az állandó köhögés és prüszkölés közepette érdekes látványt nyújtanánk a számára. Még a végén az első szava hapci lenne. 🙂
Végül egy Grétis absztrakció.
Tegnap ebéd közben Gréti a szokásos mozgásos, dumás hanglatban evett. Kénytelen voltam biztatni:
– Egyél karottát is, mert az egészséges, sok benne a vitamin.
– Apaaa, mikor karatézunk?
(mint később megtudtam, a karate Gréti szerint a tornázás, be is mutatta: két kezét a szőnyegre téve előrehajolt, pucsított, majd kitolta hátra az egyik lábát 🙂 )
És a ráadás:
