Elköszöntünk…

Jó utat Dóri! Jó utat Sanyi!

“Az erdő vetkezik
és síkos már a rét,
körötted hét szép csillag ég,
hét csillag ég körötted és
tested körül most hirtelen
suhogó kört szalad
hét bársonyos vakond a föld alatt.
*
Ó, honnan táncoltál a fényre te?
falak tövéből, nyirkos, mély sötétből!
S miféle szárnyas akarat emelt?
mit láthattál, micsoda égi jelt?
S mi lett belőled, mondd?
te lélekűzte test,
te röppenő és dobbanó!
a gyertyák lángja és a friss
lehellet táncol most helyetted s – érted is.
Mi lett belőled lélekűzte test?
te dobbanó és röppenő!
ki könnyü voltál, mint a szellő,
súlyos vagy, mint a kő.
*
Most rejt a föld.
S nem úgy, mint mókust rejti odva,
vagy magvait a televény
csak télen át, –
örökre! mint emlékedet
e tépett költemény.”
(részlet Radnóti Miklós Ősz és halál című verséből)

Aucs!

A Ladybird Studio jóvoltából ma reggel ismét bepillantottunk Dóri balettedzéseibe. Vigyázat, a nyugalom megzavarására alkalmas kép következik:

Aucs! Ha hazajön, megkérdezem, hogy az a saját lába-e. 🙂

Fagyitól a homoki geo-napig

Akartunk valami mozgolódást, Dodó meg nagyon szorgalmazta, hogy valamelyik nap menjünk el együtt fagyizni, öten. Ritkán mozdulunk ki együtt, meg itt a vírushelyzet, így ez gyakorlatilag egy kirándulással felérő programnak ígérkezett.

Amúgy Ildi és a két szöszi általában a Diófa melletti csavaros olaszfagyizóba jár, Gréti pedig inkább jégkrémes, szóval nem igazán motiválható, hogy egy fagyi miatt kimozduljon. Én se vagyok odáig a fagyiért, a fagyizók tömegjeleneteit pláne nem kedvelem. És hogy akkor már adjuk meg a módját, irány Soltvadkert, Korona Cukrászda.

Geozni is akartunk már egyet, Dóri az ilyenre kifejezetten kapható, és várható volt, hogy Lóci is behúzható a ládakereső sztoriba.  A hűsítő fagyi előtt beterveztünk hát két geoládát, a homokon, mert arra abból jó sok van. Amivel kevéssé számoltam, a meleg.  Jöjjenek a képek.

Forráskút mellett, rövid séta a tanösvényre. Az autóból kiszállva 2 perc alatt kiderült: a délután 3 óra, a meleg és a homok nem a legjobb kombó..
Tüzesen süt le a nyári nap sugára a csapatra és…
… a háttérben a friss szántáson gólyák követték a traktorokat.
Rövid séta, de a meleg már megtette hatását. Dóri, a lelkes, a GPS-szel diszpécserkedik, Lóci lesi, mi többiek az izzadságunkban fürdőzve követjük őket.
A varangykő tanösvényen. A láda is pár perc alatt meg lett. A lényeg: a réti mészkő, nyilván a gyerekeket kevésbé hozta lázba…
Azért én lefotóztam. 🙂
Ez pedig már a második úticélunk bejárata…
Igen, egy virág miatt jöttünk ide, a pannon szegfű, vagy más néven: tartós szegfű miatt. Ildi térképészkedik…
A tanösvény hossza 1100-1200 méter, több mint felén pallóval mutatják az utat, védve a növényzetet. Itt Bütyesz a vezetőnk, nála a GPS,
Kis pihenő is be van iktatva. Nagyon tetszett a homokdombok között vezető út…
..a fás ligetek…
.. és amiért jöttünk, a virágok. Ez itt a pannon szegfű..
Ő meg egy másik virág… A tanösvény bőven el van látva képes leírással, szóval ha van időd, még a virágokat is tudod azonosítani. Még egy praktikum, mikor eljöttünk, bőven 17 óra után, amikor már a nap ereje is csökkent, láthatóan akkor kezdetek nyílni a virágok.
A másik kilátópont, és jól láthatók a fáradás jelei is.
A mezőny a visszaúton. Az idő elszaladt, elfáradtunk, ládát is hátrahagyva távoztunk. Itt már csak egy cél lebegett előttünk…
… hogy az egészséges napfürdő, az izzasztó tudásgyűjtés után a megérdemelt hűsítőket élvezzük. Bütyesz fagyi helyett lezúzta Ildi limonádéját is, Ildi Lóci fagyiját is, Dodó és Gréti beverte a két gigagömbjét, előbbi a limót is. Az elégedettség talán jól látszik az arcokon. Megérte…
Hazafelé, pocokszundi, rockzene mellett egy kép erejéig leróttuk tiszteletünket az 56-os múzeum előtt.
A tankszakértő gyermekeimnek készült fotó…
Végül az útvonal.

 

 

Reboot

Két kartöréssel korábban akadt el tavaly októberben a blog. Ihlet azóta sem lett, de a járványhelyzet okozta házi őrizet ad annyi szabadidőt, hogy a blog is újra feléledjen. Éljen.

Kedvenc tantárgy? Gréti.

Szokásos reggeli indulás. Dóri már indulna, hogy első legyen a tanteremben. Ha lehet minden nap. Gréti pedig még aludna, s ha lehet, közelébe se menne az iskolának. A feszültség érezhető kettejük között. Apró mozdulatokkal, elejtett megjegyzésekkel mennek egymás idegeire. Pedig ha nekem ennyi problémám lenne…
Végül elindulunk. Dóri szokás szerint még a ház előtt átadja a táskáját. Aztán általában a kezemet fogva mi megyünk elől, csevegve. Ma nem, mert Dóri a rózsaszín tatyijával pár méterrel előttünk szökell. Lelkesen siet. Így Gréti kerül mellém, beszélgetésbe elegyedünk. A napszakhoz képest egész jól megy, Gréti is beszél. Sőt megnevettet, mert tragikomikus, ahogy érzi, kezeli az élet különböző helyzeteit.
Sok könyvet cipel ma, persze a táskáját nem adja át, amikor kérem. Épp ott tartunk milyennek az idei első benyomások, a tanárok…
 “Eddig melyik tantárgy tetszik…?” – szól az aktuális kérdésem.
Gréti 1-2 másodperces gondolkodás után: “Természetismeret.”
“Miért?”
– Próbálkozom felcsillanó szemekkel.
“Hát mert egyedül ülök a padban” – mondja tök komoly arccal. Ránézek, “mi vaaan”, aztán elnevetjük, de nem tudom ezen sírjak vagy nevessek. Egy biztos imádom ezt a gyereket. Lesz még dolgunk vele.

A nap helye

Fárasztó utazás után, jár egy kis kárpótlás..

Borjúragu leves és a ház specialitása… őő… valami borjú meg báránysült, meg még két masik husi, sajtmartassal es koretes cucokkal
Aztán szieszta…
Majd rövid séta… A kereső kérdésünkre a pincér mondta: ” Small water..
..small falls” azaz, “kicsi vìz, kicsi vízesés” 😃😎😁
Azért jó páran boldogultak itt, mi pedig rohantunk tovább…

Ez volt a nap helye, a Niagara Restorant és N. Falls Podgorica mellett…

Amúgy nem kamu a hely, esős évszakban érdemes lehet ide visszanézni..

Dóri ismerkedik és barátkozik…

Dóri ismerkedik és barátkozik a kutyákkal…

Ildi és Dóri kutyás könyvet nézeget. Ildi ismerteti a komondor leírását: kiféle, hogy néz ki, honnan származik, mire jó stb. (Dóri koncentrál)
Elhangzik a kulcsmondat, a komondor hasznos “munkakutya”.
Dóri: Fel lehet vele mosni? 😀

Kifogások

Tegnap délután állampolgári kötelességünk gyakorlása végett kimozdultunk kicsit.  Nem árt tudni, hogy a szavazóhelyiség tőlünk, egy 4 éves tempójában, max. 10 perc sétára található, illetve hasonló alkalmakkor, immár hagyományosan, az egész család felkerekedett. Úgy gondoljuk Ildivel, hogy a tettekben mutatott jó példa fontos, ez esetben pedig a tudatos állampolgári nevelés előszobája…
Eddig minden rendben is lett volna, úgy értem évek óta nem volt ezzel gond, tegnap azonban utódaink saját elképzeléseik szerint, naná, hogy hárman háromféleképpen, próbálták befolyásolni az események menetét. Így aztán természetesen volt rosszkedvű duzzogás, sértődött könnyek és utcai hiszti is, mire eljutottunk odáig, hogy Ildivel kiválaszthattuk a  nekünk szimpatikus “gyíkot”. Eleinte nem épp vidáman, de aztán az első sokkot feldolgozva már összemosolyogva vettük tudomásul gyermekeink szárnypróbálgatását.
Az alábbiakban feladványként a három gyermekünk felvetését próbálom röviden tolmácsolni. Aki, helyesen tudja párosítani az adott utódot és “problémáját”, valamint azt elküldi hozzászólás vagy e-mail formájában, nyereménysorsoláson vehet részt.

  1.  gyermek:
    “Nem akarok menni. Miért muszáj nekem is mennem?”
  2.  gyermek:
    “Autóval megyünk, nem tudok sétálni, fáradtak a lábaim.”
  3.  gyermek:
    “Én az erdőn keresztül akarok sétálni. Menjünk az erdőn keresztül…” (azaz a hosszabb úton – szerk.)

És akkor végezetül, ha már a “gyíkok” is szóba kerültek, a tegnapi nap margójára:
“A csészealj belsejéből egy vérfagylaló csattanás és szaggatott dübörgés hallatszott, majd kilépett egy óriási, száz láb magas ezüst robot és lemasírozott a lépcsőn.
Felemelte az egyik kezét.
– Békével jöttem – mondta, majd egy újabb csikorgás után hozzátette: – Vezessetek a Gyíkotokhoz.
Ford Prefectnek erre is volt egy magyarázata, amint Arthurral ültek és nézték a véget nem érő fantasztikus híreket a tévében. A hírek semmi másról nem szóltak, csak hogy a dolog ennyi kárt okozott, ami annyi billió fontba kerül, és megölt ennyi és ennyi embert, majd pedig elmondták az egészet elölről, mivel a robot semmi mást nem csinált, mint ott állt egy picit ingadozva és rövid, érthetetlen üzeneteket ismételgetett.
– Egy nagyon régi demokráciából jött – mondta Ford.
– Úgy érted, a gyíkok földjéről?
– Nem – mondta Ford, aki erre az időre egy kicsit racionálisabb és következetesebb lett, mivel a kávéját végre leerőszakolta a torkán. – Nem ilyen egyszerű. Egyáltalán, semmi sem ennyire egyenes és egyszerű. Az ő világában az emberek emberek. A vezetők a gyíkok. Az emberek utálják a gyíkokat, a gyíkok irányítják az embereket.
– Furcsa – mondta Arthur. – Nem azt mondtad, hogy az egy demokrácia?
– Azt mondtam – válaszolta Ford. – Az is.
– Nos… – mondta Arthur és remélte, hogy nem hangzik röhejesen korlátoltnak, amit mondani készül -miért nem szabadulnak meg az emberek a gyíkoktól?
– Ez isten bizony nem jut az eszükbe – mondta Ford. – Megvan a szavazati joguk és mindnyájan nagyon remélik, hogy a kormány amire szavaztak, az többé-kevésbé az a kormány, amit szeretnének.
– Úgy érted, hogy tulajdonképpen szavaznak a gyíkokra?
– Ó, igen – mondta Ford egy vállrándítással – természetesen.
– De – és Arthur ismét az egésznek az értelmét szerette volna tudni – miért?
– Mert ha nem szavaznak egyik gyíkra sem – válaszolta Ford -, akkor talán a rossz gyík kerül be a parlamentbe.” (Douglas Adams)