… "Do. Or do not. There is no try." …
A tegnapi aldis gluténmentes után csokitorta ala Apa volt a mai menü. Dodó érezte a kihívást, ma is elsőre és alaposan eloltotta a gyertyákat. Megettük, aztán a nyugvó nap fényénél sétálni mentünk, avagy egy fotó kedvéért Dórival üldöztük Emilyt.
Ma Grétivel a klinikán múlattuk az időt. A fél éves gerinckontrollra mentünk. Természetesen minden rendben volt a vizsgálat során, előtte azonban várakoztunk, és ahogyan az lenni szokott, értelmes időtöltésre próbáltuk adni a fejünket. Mivel a Gutenberg-galaxis alkonyán papír nem volt nálunk, ámde digitális eszközökkel volt teli a hm…, zsebünk, ezért egy rajzoló programmal készítettünk portrékat a családtagokról. Gréti kettő, én három remekműért vagyok felelős. A művek természetesen semekkora művészeti élményt sem tartalmaznak, tehetségtelenségünk nyilvánvaló mindenki számára. Ám egyben az unalmas várakozás mementói is, hiszen soha nem születtek volna meg ezek a rajzok, ha nem a 36-os sorszámmal a kezünkben várjuk, hogy a 9.30-as időpontra hívjanak bennünket.
A művekért előre is elnézést kérünk. Három éven felüliek számára a nyugalom megzavarására alkalmasak. Egyébként aki azonosítani tudja a képen szereplő embereket, különleges jutalomban részesül. Majd.
😀
Gyomorrontással és hasmenéssel Bosznián és Horvátországon át Harkányba, az laza. Csendes napozás és fürdés tervben. Ami tavasszal nem sikerült, most sem, hideg front köszi. Persze mi nem adjuk fel. 🙂
Forró nap, 40 fok, várakozás a határon, a fáradtság elszáll, gyönyörű este Mostarban..
Átutazóban Kotorban is megálltunk nosztalgiázni…
