A mostanában kissé megritkult bejegyzések pótlására jöjjenek a hétvégi disznóvágás képei.
Senkinek ne lógjon a szemébe a haja
A képtelenség vége
Mivel igen elfoglaltak vagyunk mostanában, nem tűnik képtelenségnek, hogy a hír-telenség ellen további képekkel tegyünk.
Mókusnézés a Mátrában
A szentesi mama már nagyon régóta készült, hogy elvigye Grétit a Mátrába. Eddig valami mindig közbejött, de a hosszú hétvégén úgy tűnt, hogy minden adott lesz ahhoz, hogy kiránduljanak egyet a hegyekbe. „Mókusnézés a Mátrában” bővebben
Rötyögős labdaboxolás
A napokban új sportág kezdi meghódítani nappalinkat. A három lány együtt tornázik, Dóri még rötyög is hozzá, így teljes a siker.
Ez a LABDABOXOLÁS.
Last minute majmucnézés
A tegnapi napot Rékáékkal töltöttük. Így nem lepődtem meg túlságosan, amikor Gréti már korán reggel ébresztett, annyira izgatott volt. Azon jobban elcsodálkoztam, hogy szinte mindjárt fel is öltözött. Miután megdicsértem, hogy milyen csinos, a következő választ kaptam: „Tudod anya, hogy én odafigyelek a színharmónikára!” 🙂
Aztán végre (Gréti szerint nagyon sokára) megérkeztek Aniék. Réka rekordsebességgel szaladt fel a négyemeletnyi lépcsőn, így mire a többiek felértek, a két nagylány már el is vonult játszani. A 4 gyerekkel rövid idő alatt játszóházzá alakítottuk a nappalit miközben Docó békésen aludt. Külön sikerélményként éltem meg, hogy amíg Ani elment a könyvtárba, Petra itt maradt velem és a nagyokkal. Bár az a gyanúm, hogy nem az én társaságom volt neki ennyire csábító, hanem inkább Dóri, ugyanis Pepe nagyon rákattant a kicsire. Ilyenkor mindig mondom Aninak, hogy kellene neki egy kistestvér. 🙂 Szóval jó telt a délelőtt. Aztán az apraja rápihent a délutáni programra, mert miután a Tádés mama és tata is becsatlakozott hozzánk, a Vadaspark felé vettük az irányt, hiszen az mégsem járja, hogy úgy múljon el a nyár, hogy nem láttuk a zsiráfokat! A lányok kézen fogták egymást és rohantak egyik állattól a másikig, éppen csak annyi időre megállva, hogy beazonosítsák, hogy mit látnak. Néha valamelyik felnőtt segítségét kérték, sokszor pedig már messziről kiabálták, hogy milyen állatot látnak. Volt, amikor nem pontosan emlékeztek a nevére (Réka: Most jön a kalapos madár! Ez lenne a sisakos kazuár.), néha pedig mint régi barátot üdvözölték (Gréti: Ott a rozsi, szia rozsika! Ha valakinek nem lenne egyértelmű, ez a rozsomák becézése volt.) Leltárba vettük az újszülött állatokat is. Messziről láttunk egy hópárduckölyköt, megtaláltuk a tapírkölyköt is, sőt a nagyon mozgékony aranygibbonkölyköt is láttuk az anyukájával ugrálni a fák tetején. Most először végre sikerült is bejárnunk az egész parkot, így azt hiszem mindenki kellemesen elfáradt, szép nap volt!
Képek hamarosan.
UPDATE: KÉPEK ITT. (Köszi Ani a képeket!)
Mártély review (augusztus 17.)
Szentesre menet Mártélyon keresztül vezet az út. Nagyjából félúton egyébként is jól jön egy kis leszállás a bicajról, a lányok pedig hirtelen ötlettől vezérelve elém jöttek Szentesről. Kis szieszta után ladikoztunk egy órácskát. Dórit nem akartuk kitenni a déli napfénynek, addig Anci néni vigyázott a parton. Köszönet érte!
Íme pár kép:
Szárma és relax Röszkén
Ma káposztafesztivál volt Röszkén. Ez adta az ötletet és az apropót Aniéknak, hogy vendégül lássák a család apraja-nagyját. A Kaszás mama csodás költeménye – a töltött káposzta – mellett fenomenális húspogácsákkal, sült májjal és sült húsokkal kedveskedtek a háziak. Sajnos a reggeli paprikás krumpli, a délelőtti bicajozás okozott némi gyomorsokkot, a hőség is ellenem dolgozott, így a töltött káposztánál és a grill húsoknál nem jutottam tovább. A kb. hatféle sütit sem tudtam ezúttal végigkóstolni. A meleg persze alighanem mindenkit zavart valamelyest, mert a gasztronómiai beteljesülést egy rövid, cirka 3-4 órás családi szieszta és talking követte a pusztaszilek árnyékában. Mit mondjak, nagyon sanyarú sors jutott erre a vasárnapra. 🙂
Beszéljenek inkább a képek.
Szentes, szülinap, bicaj, gólyák a szántáson
Kicsit megkésve igaz, de hát jobb későn, mint soha. Mint Ildi említette voltunk Szentesen. A cowboycsajok ugye kerülővel jöttek a vadnyugatról, én pedig csak úgy szimplán délről, Szeged irányából közelítettem meg szülővárosom. A mama szülinapját ünnepeltük elsősorban, de igyekeztünk akklimatizálódni, felkészülni a következő hétre. Mivel mi vigyázunk a nagyszülők nyaralása alatt a kertre, így Grétivel kimentünk és a tata kíséretében növénytan és agrotechnikai tanösvényen vettünk részt. Utána levezetésként életem legrosszabb 20 km-ét tekertem egy erősen koros és amortizálódott állapotú kétkerekűn. Már a kertbe menet éreztem, hogy kicsit könnyelmű volt az ígéretem Grétinek, de nem volt mit tenni, meg sem próbáltam kibúvót keresni: irány a Kőrös-torok! Aztán mégis megérte: a gáton szaladgáló őzek, pici fürdőzés, jégkrémezés után déli haragszóra elégedetten tértünk vissza Grétussal. (Képeket erről sajnos elfelejtettem készíteni.) A Szentesen töltött napokat persze keretbe foglalta az olimpia. Drukkolunk nagyon a mieinkért. Hazatérve is esténként fél szemünk állandóan a közvetítésen Ildivel…
Apropó hazatérés! Haza bicajjal jöttem immár sokadjára, de ezúttal megpróbáltam videózni. Bár ne tettem volna! Egy: kerékpáron nem lehet igazán jól videózni, főleg ha haladni is akar az ember. Kettő: telefonnal a felvételek 99 %-a pocsék lett. Persze legalább elfáradtam, mert a majdnem 3 órás út egy harmadát végig videóztam. Na ebből lett a három perces kis montázs, ami alább található. Talán visszaad valamit a hangulatából. A sztori – mert egy ilyen úton mindig történik valami – pedig ezúttal gólyákkal esett. Idén akárhányszor tekertem Mártélyon keresztül, a főutcán a gólyafészekben mindig otthon voltak. Most készültem is, hogy jól lefotózom őket Grétinek egy érdekes alsó perspektívából. Odaérek, sehol senki… Furcsállottam is, képzeletbeli vállaimat megvontam, aztán továbbtekerve, Mártélyt alig elhagyva az út túloldalán egyszer csak megláttam őket a szántáson. Egy traktor nyomán legalább egy tucat gólya és sok más madár igyekezett megkeresni a napi betevőjét. Utoljára ilyet évekkel ezelőtt Erdélyben láttam egy reggel, akkor mondjuk 30-40 is gólyát láttam egy földdarabon. Akkor is csodálkoztam, s most is jó 10 percet morfondíroztam utána a biciklin, hogy kerülhetnek oda ilyenkor, ilyen nagy számban a madarak. Mert oké, hogy minden fészekből arra jár egy gólya, de mi van utána(?), hazaugrik és szól a többieknek (?). Nyilván egy tanult viselkedésről van szó, mert az is jól látszott, hogy a traktort ismerték, nem féltek tőle. Ugyanakkor elég jól értesültnek tűntek, hiszen legalább 2-3 fészekre való gólya ott volt még a szántás befejezése előtt… Minden esetre szép látvány volt. No nem szaporítom a szót, jöjjenek a képek és a videó…
Eső, meleg, pára, EB, a mérleg pedig távozik
A változékony időjárás, a munka és a foci eb jegyében telnek a napok. Gréti is belenéz néha a meccsekbe ;-), Ildi pedig egész jól elálmosodik rajtuk így a második forduló felé… Lassan vége a sulinak, persze csak a diákok számára.
Dóri viszont újabb 15 dekát gyarapodott. A mérleget úgy tűnik a heti egy mérés miatt béreltük, nem lesz rá szükség a jövőben. Ildi amúgy is le tud ugrani hetente egyszer Dodóval a védőnőkhöz mérlegelni, ha gyanakodnánk. Szóval a döntés megszületett: a mérleg hazamegy. Persze nem a saját lábán. Ildi azzal hívott fel ma, hogy képzeljem 500 Ft plussz a bérleti díjon kívül a kiszállásért és akkor elviszi a gazdája, vagy nekünk kell valami benzinkútra vinni a szerkót. Kicsit felszaladt a szemöldököm már akkor, de nem nagyon foglalkoztam vele, mert volt jobb dolgom is. Most ahogy itt ülök az esti meccs után és végig gondolom a napot, viszont elkapott a héemmegmiakarlenni érzés??? Aha, mikor kihozta a mérleget nem emlékszem, hogy kért volna ilyet. Rémlik viszont, hogy volt valami papír a bérlésről, azt megnézném. Na mindegy, a gazdasági és belügyi tárcavezető már alszik, tehát ez – ha meg is van a bérleti szerződés – leghamarabb reggel valósul meg. Ha nincs benne ez a +500 ft, akkor azt hiszem a külügyi tárca átveszi az ügyintézést… Na ezekre a magvas gondolatokra megyek is rápihenni. Jóccakát!
