Címke: Domaszék

A család apraja-nagyja már reggel kilátogatott a nagyszülőkhöz, így ma mikor bringázni indultam, hirtelen felindulásból utánuk indultam, s közben szemrevételeztem a kerékpáros közlekedés lehetőségeit Domaszékig. Rég jártam arra két keréken, részint lustaságból, részint családom kérésére kerültem a bajai út szeszélyes forgalmát. Volt bennem némi kíváncsiság, majd ahogy az lenni szokott, útközben jött a tapasztalat.

A Kálvária sgt. kifelé semmi meglepetést nem tartogatott, azaz a Vadaspark mellett a vasúti töltésre tekerve megmaradt a járdán a kerékpár út. 🙁 Évtizedes tapasztalatom révén kerékpár kíméletből csökkentett, 10 km/h alatti sebességgel vettem az autós kiállók és a járda szintkülönbségéből adódó bukkanókat. Forgalommal szemben abszolválható üdítő séta is várt az éppen arra haladókra ma, mert a járdát/avagy a kerékpárutat aznap néhány méteres hosszúságban javították. (Megjegyzés: a javították szó nem biztos, hogy megfelelően írja le a helyzetet, mert ugye volna ott mit csinálni és nem csak néhány méteren…).

Az igazi kihívás a reptér mellett várt. A kerékpár út két szélén, nagyjából az eredeti szélesség 50 százalékában már a természet éledezik a ráhordott talajon. Szeretem és támogatom a füvesítést, így talán ez önmagában nem lenne probléma, ha a maradék bátran „kerekezhető” lenne. Csakhogy a méterenként található tányérnyi, több centi mély horpadások és a dilatáció következtében keletkező gyűrődések valódi szlalom pályává varázsolják a kerékpárutat. Így aztán itt is bőven az utazó sebességem alá lassulva gurultam, szememet nem a tájon legeltetve, hanem az aszfalt repedéseit feltérképezve. Nem voltam boldog.

A reptér utáni körfogalmat elhagyva jött a kánaán, az új bicikliút. Egy darabig. Majd megjelent egy ilyen tábla…

Vége volt a sztrádának, és jött a szokásos kis túlélő túra az 55-ösön, át az autópálya felett. Néhány éve így van ez már. (Hallomásból tudom, annak idején eltolhattak valamit a tervezésnél. Például elfelejtettek kerékpárutat tervezni a felüljáróra. Na, de miért nem javítják ki a hibát azóta sem?) Gondolom az adrenalinvadászoknak akarnak kedvezni, azért terelik a népet az autósok közé. A kockáztatni kevésbé vágyóknak pedig a belátás és a megnyugtatás végett kinn van az infó, hogy „csak 1575 m kell túlélned”.

De nem ez volt a kedvencem, hanem a néhány száz méterrel előbb található kereszteződés…

Még most is azon gondolkodnék, hogy miért így, és minek ennyi tábla ehhez a forgalomhoz, ha időközben meg nem érkeztem volna az úti célomhoz.
A kisfiam képére kattintva néhány kép tűnik elő, egy sokkal nyugisabb történettel… 🙂