Nem unatkozunk, telik a július…

Nem álltunk meg  a vidámpark óta, csak győzött a lustaság. Most viszont pótolom az elmaradt feljegyzéseket.

Szentes, Kőröstorok

Családlátogatással egybekötve voltunk a Kőröstoroknál is. Ekkor derült ki igazán, hogy a kislányaink vízipockok. Azaz nem. Grétiről már tudtuk, Dóriról legfeljebb sejtettük. Most viszont eljött a bizonyosság ideje, már ami Dodót illeti. Kemény méltatlankodások közepette tudtam csak kiszedni a szederjes ajkú lányokat a vízből. Amint a mellékelt ábra is mutatja Dóri még vissza is szökött volna…

Dóri szökik

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Képes beszámoló Szentesről

 

Mártélyi kerékpártúra

A tavaly is voltunk, tehát idén már hagyományteremtő célzattal indult neki a Kőrösy Média csapata Mártélynak. Heten vágtunk neki kerékpárral, Ildiék és még néhányan autóval követtek bennünket. Remek szórakozás volt. Az elmaradhatatlan csónakázás mellett idén fürdöttünk is. Mondjuk főként a vízi pockok (Gréti és Dóri) miatt öltöztem át, de megérte. Míg a Tisza és a Balaton 22-24 fokos mostanság, addig a holtág vize nagyságrendekkel melegebb volt. Legalábbis a tetején, mert amikor bentebb araszoltam éreztem, hogy a felszíntől 1,5-2 méterrel lejjebb már sarkvidéki áramlatok csapják meg habtestemet. A nap egyik fénypontja volt, hogy a halsütőnél finom sült keszeget, süllőt és kecsegét ettünk. Lassan törzsvendégek leszünk a mártélyi halsütőnél, de nem véletlenül. Értik a dolgukat és nem ökör áron adják  a vízgyümölcsét. (270 Ft/10dkg keszeg, a kecsege és a süllő 500 Ft/10dkg)  A nap gyorsan eltelt, hazatekertünk. Volt darázscsípés és defekt is, de megoldottuk.

Képes beszámoló Mártélyról

 

Végül következzék a hét, azaz az elmúlt két hét fő híre: Dodó elkezdett önállóan járni. Íme a bizonyíték:

Utóirat egy Gréti aranyköpés (2 perce történt)
Az utcáról szirénaszó. Gégé ugrik, hogy kinézzen. Majd felénk fordulva kommentálja mit látott:
– Anya! Valami bűntudat történt, mert ez egy rendőrautó volt. 🙂

 

Doci és az olló

Dodó haja ma fodrászolló áldozata lett. Emlékül csináltam egy gyors montázst Dodó képeiből…

Dodó kb. 3 hete két képen balról, és a mai, új frizu jobbról (KATT a képre és nagyobb lesz)

A szülinapi óta…

Dóri szülinapja óta nem jelentkeztünk. Alapvetően jól vagyunk. Ildi jobban érzi magát a gyógyszerek szedése óta. Persze igazán megnyugtató az lenne, ha hetente látná egy szakorvos a hetente levett laborok után (szerintem), de hát majd a hónap végén… Ami rossz, hogy mi sem látjuk a labor eredményeket. Hogy a 21. században miért van ez így, ha elektronikus úton dolgozzák fel és kerül az orvoshoz is? No ez egy jó kérdés.
Gréti első nagyobb tavaszi kimozdulásakor – Szentesen járt a mamáéknál – menetrend szerint allergiás lett. 4 éve tudjuk, hogy allergiás a gyerek. Minden évben március április fordulóján, illetve nyár végén a parlagfű szezonban náthás és fullad. Voltak is a napokban a fél évre előre kapott időpont alapján a pulmonológián. Gének egyébként csak porra és lisztatkára van kimutatott allergiája. Ez persze ott is van a papírokon. Így aztán a diagnózis adott, a terápia adott: azaz a szokásos gyógyszerezés mellett kerülje a port. Nem mintha áprilisban több por lenne, mint máskor…
Az ilyen apróbb, az egészségügyben tett kirándulások és kiábrándulások után egy kis képes beszámoló lesz még itt az elmúlt két hétről. Volt mit megörökíteni. Docó ugyanis rákapott a hintázásra. Annyira bejön neki, hogy amikor ki akarjuk venni, kapaszkodik, szinte beleragad az ülésbe, aztán ha nagy nehezen eltávolítjuk, még percekig hangosan méltatlankodik az eljárás miatt. Persze a nagylány se sokkal különb. Ahogy Gréti hintázik – gyakorlatilag a holtpontig lökve a hintát – attól meg a hideg ráz ki. 🙂 Voltunk sokfelé: biciklit nézni Grétinek, akvárium alkatrészekért (mert felújítottuk a világítást, szűrést), vettünk pár halacskát is, McDooo-ba is jártunk párszor. Az az igazság ez a sok program főleg Bertinek érkezésének köszönhetően alakult. Berti kacagtatóan kényelmes és ami azt illeti kezd hozzánőni a család feneke. Ennyi önkritika talán belefér búcsúzóul. 🙂 A képek és egy kis vidám szülinapi montázs a tovább után…
„A szülinapi óta…” bővebben

Valami véget ért…

Megint véget ért valami. Dóri hétfőn szopott utoljára. Sajnos ez nem az ő vagy akár az én döntésem volt. Sőt, Docó tegnap hosszú és hangos méltatlankodással adta tudtunkra, hogy nagyon nem ért egyet ezzel. Én is szomorú voltam (vagyok), mert még nem voltam felkészülve rá, hogy elválasszam Dórit. Tegnap ugyanis orvosnál voltam. Most kellett visszamennem az endokrinológiára, hogy kiderüljön, milyenek a laboreredményeim. Mivel az elmúlt kb. 25 évben tünetmentes voltam, így elég nyugodtam néztem a találkozó elébe. Oda is értem 15 perccel a kapott időpontom előtt. Szinte azonnal kijött az asszisztens és rajtam kívül még további 3 páciens papírjait vitte magával. Én be is rendezkedtem arra, hogy hosszú ideig ott leszek, neki is álltam olvasni, de még az első oldal végére sem értem, már szólítottak is. Már ez gyanús kellett volna, hogy legyen… A doktornő szinte ahogy beléptem, már közölte is vele, hogy a T3 szintem háromszorosa a normál értéknek, viszont TSH-t a (pajzsmirigy működéséért felelős hormon) nem termel a szervezetem. A diagnózis: pajzsmirigy túlműködés.  Elmondta, hogy gyógyszerekkel jól karban lehet tartani, de a szoptatást azonnal abba kell hagynom. További mellékhatás lehet a fehérvérsejtszám csökkenése, ezért járhatok kéthetente vérvételre, hogy figyelemmel tudják kísérni az állapotomba bekövetkező változásokat. A doktornő még ilyen finomságokat emelt ki, mint szájnyálkahártya-fekély és ízületi bántalmak. Ezek után jött a vérnyomásmérés. Nem is értem, hogy miért volt rá szükség, anélkül is nyilvánvaló volt, hogy alacsony az biztos nem lesz ilyen hírek után. Ehhez képest csak egy 148/91-t sikerült produkálnom. Szép teljesítmény! 🙂 Ezek után hazagyalogoltam (mivel baleset miatt nem járt a 8-as troli) a hangulatos hóesésben (ha-ha), közben mindenkinek elsírtam (szó szerint) telefonon a bánatomat és a híreket. Az már csak a hab volt a tortán, hogy kiderült a csizmám mérsékelten vízálló, vagyis legközelebb csak száraz időben használható. 🙁
De hogy valami jó is legyen a tegnapi napban: elvittem a lányokat fodrászhoz. Nagyon elégedett voltam, mert nem csak hogy Gréti nagyon csinos lett, de Docó is nagyon profin hagyta, hogy megfodrászolják.  Azt azért hozzá kell tenni, hogy én sem vagyok kezdő a  témában, mert: vittem magammal erősítést (Anyu), egy csomag kukit (kellett is) valamint végszükség esetére cumit (nem kellett). Hamarosan képekkel dokumentáljuk Dóri fodrásznál tett első hivatalos látogatásának eredményét.

Helyzetjelentés anyai szemmel

Dóri 11 hónapos és szinte minden nap produkál valami újat. De először az aktuális paraméterekkel kezdve: 8640 gramm és 74 centi. (Kíváncsiságból összehasonlítottam Gréti méreteivel és ő 1 évesen is csak kicsivel nyomott többet 8 kilónál, viszont szintén 74 centi volt.) Vagyis nem mondhatjuk, hogy Docó nagyon szakadt lenne. 🙂
Dóri minden este kénytelen végighallgatni Gréti esti meséjét. Korábban nagyfokú kreativitásra volt szükségem, hogy valamivel leszereljem, különben a méltatlankodásától gyakorlatilag semmi nem lehetett hallani. De az utóbbi időben Gégé újra az „Annapetiket” hozza, hogy abból meséljek. És láss csodát! Most már az a gond, hogy hogyan szedjem le Dodit a könyvről, mert szinte ráfekszik, úgy hallgatja, nézegeti. A megoldást azt jelentette, hogy kapott egy másik példányt, és az kedvére lapozgathatja, amíg a nagylánynak mesélek. Ami külön figyelemreméltó, hogy milyen ügyesen lapoz! Pedig Grétinek is csak 3 könyvet sikerült megtépáznia, ezek közül kettőt az 1. születésnapjára kapta. Szóval Dóri esetében reálisabb veszély, hogy rongyosra rágja a könyveket, mint hogy rongyosra szaggatja őket. Docó persze még mindig mindent megrág, de közben nem sikerült több fogat növesztenie, így még mindig 2 fog virít a szájában vigyorgás közben. Egy hónapja használjuk a borostyán-nyakláncot és Imi ígérte, hogy beszámolunk a  hatékonyságáról. Nos, egyelőre még mindig nem tudok egyértelműen állást foglalni arról, hogy működik-e, mert most is van,hogy többször fel kell kelni Dórihoz. De meg is volt fázva, meg pont ugyanolyan érzékeny a gyomra, mint Gégének, vagyis egy kis körte, szilva vagy sárgabarack is (a karfiolról nem is beszélve) elég mozgalmas éjszakát tud eredményezni. Szóval, ha kinövesztette a 3. fogát, majd visszatérünk a témára.

És mindeközben Gréti imádja a tesóját és az őrületbe kerget engem. Az ő esetében nem a bepisilős korszak jött el újra, hanem azt hiszem most van alkalmam megtapasztalni, mi az, hogy DACKORSZAK. Nyilván Grétinek is voltak hisztijei 2-3 éves korában, de most ezekről átváltott arra, amikor mindegy, hogy mondok vagy kérek valamit, biztos, hogy a válasz NEM-mel kezdődik. Közben nálunk is elhangzott a klasszikus kérdés: ” Nem lehetne valahogy visszarakni Docót a hasadba, mert előtte sokkal többet játszottál velem?”  Mivel idén még csak 14 napot sikerült eltöltenie az idén az oviban, így nem is csodálom, hogy itthon már unatkozott.

És végül egy szösszenet Grétitől még a domaszéki hétvégéről:
Rékával a kazánházban rajzoltak (Dórit akarták kicselezni, hogy ne lássa a meglepit). Egyszer csak odaperdültek a mama elé, és Gréti megkérdezte tőle, hogy nem tudna-e legyújtani, mert nekik nagyon melegük van. 🙂

A betegség-saga és Peti szülinapja

Az elmúlt két hétben remélhetőleg az unalmas, nedves tél végnapjait éldegéltük. A múlt hét végén Szentesen jártunk, csak kedden jöttünk vissza Szegedre mert síszünet volt, amire én ugye szabit vettem ki. Nagyon jól jött ez a kis szusszanás, távol a szegedi hétköznapoktól. Ennek megfelelően Szentesen nem is sikerült egyet sem fotóznom a nagy semmittevésben. Gréti közben meggyógyult, ám most hétvégére újra beteg lett. A diagnózis szerint gennyes cucc csorog hátra a torkán, ettől köhög és lázas. Dóri is életében először meghűlt. Folyik az orra és kicsit piros a torka. Gyanakszom magamra, hogy én vagyok a ludas. Amikor kedden hazatértünk a lakás belső hőmérséklete 18 fokos volt, mert a fűtés időzítését kissé elszámoltam… Ettől eltekintve jól vagyunk.  Ja igen, a munkahelyet leszámítva. Az persze most már egyre inkább egy tragikomédia helyszíne, amelyből a komédiát lassan gyomlálják ki az átalakulással járó nehézségek. Erről ennyit… És, hogy valami igazán jó hír is kerüljön ebbe a posztba. Öcsém betöltötte a 30-at! Innen, utólag is  boldog születésnapot kívánunk neki! Vasárnap ellátogattunk hozzájuk mi négyen és a mama, tata. A kialvatlanság sem árthatott a rövid köszöntésnek. Öcsém és Vera reggel 9-ig buliztak előző este. Mi Ildivel legalább 9-szer keltünk fel a gyerkőcökhöz éjszaka. 🙂 A nap fénypontja, Peti málna tortája lett, mely a zsűri szerint igen-igen kiemelkedő, remek darabnak sikerült. Még szerintem is megérdemelte a 9 pontot. Pedig az igazsághoz tartozik, hogy nálam 10 pontot csak csoki torta kaphat… A képek pedig ITT láthatóak! 

Torokgyulladás, Gréti és a hó újra

Gréti szombat reggel elég csúnya köhögéssel ébredt. Bár fél óra alatt helyre rázódott a gyógyszerektől, a torka továbbra is fájt, így Ildi csak el vitte az ügyeletre. Kiderült, hogy tüszős mandulagyulladása van. Antibiotikum. Plusz egy hét szabi itthon. Mindez persze ma reggel nem különösebben érdekelte Grétit, amikor meglátta az éjjel hullott havat. Szánkózni szeretett volna. És még viszonylag jól is érvelt, mert emlékeztetett, hogy ő decemberben azért nem tudott szánkózni, mert nem volt szánkó, utána pedig azért, mert el volt törve az ujjacskája.  Mit volt mit tenni, megindultunk az egyébként olvadó hóban. Gréti már a ház kapuján kilépve transzba esett és a már ismert módon lelkendezve hajtogatta: hóóóó, hóóó, apa, nézd mennyi hóóó! – Pedig az úton és a járdán ekkor már latyak sem volt. A hó bárhol próbáltuk már összeesett, és a szánkó sem akart csúszni. Na, de beszabadultunk a játszótérre… Hogy ott mi történt? A KÉPEKEN jól látható.

A borostyánkő titkai

A valódi borostyán 100%-ban természetes, gyógyszer-mentes alternatívája a gyógyításnak, a fájdalomcsillapításnak, a nyugalomnak és a békének. Kézzel megmunkált borostyánjaink kényelmesek, gyönyörűek és változást hoznak az életedbe.

Nem, nem őrültünk meg, éss nem is léptünk be egyetlen boszorkányrendbe sem. Barátaink, Szattisék ajánlották a borostyán nyakláncot, mikor meghallották, hogy Dodóra időnként komoly hullámokba tör rá a fogzási mizéria. Már legalább egy hónapja felajánlották a nyakláncot. Mi persze rá is felejtettünk, illetve én a szokásos szkepszisemmel közelítettem a témához. Aztán mostanában már Dóri volt, hogy nyolcszor felkelt éjszaka, így végül tegnap mégis csak elkértük a mágikus láncot. A tegnapi naptól tehát Doci egy természetgyógyászati kísérlet részese. Az eredményről bizonyára napokon belül be is fogunk számolni.

Aki bővebben szeretne olvasni a rejtély tudományos magyarázatáról, annak íme egy link: borostyán nyaklánc fogzásra.

Dodó és a nyakék