Kéz a kézben
Gréti és a hó
Ma délelőtt leugrottunk a Spárba Gégével. Persze a havon át vezetett az utunk. Közben Gréti vigyorogva, nevetve szaladgált körülöttem és folyamatosan ismételgette: Hóóó… Nézd apa, hóóó… Mennyi hóóó! Így aztán hazafelé úton már muszáj volt a téli kislányunknak kissé kitombolnia magát. Végül még a kedvenc hódarabkáját is hazahozhatta: Doci legnagyobb örömére… Képek!
A képtelenség vége
Mivel igen elfoglaltak vagyunk mostanában, nem tűnik képtelenségnek, hogy a hír-telenség ellen további képekkel tegyünk.
Hétvégi séta a „Fűrészkertben”
A múlt szombaton kitaláltuk Anival, hogy elvisszük a gyerkőcöket a Fűvészkertbe, aminek Gréti szerint nem sok értelme van, így ő következetesen fűrészkertnek hívta. Úgysem jártak még ott, meg egyébként is jó kis program egy őszi hétvégére, mivel rohangálhattak egy nagyot és még arra is kaptunk felhatalmazást, hogy szedhetünk a lehullott termésekből. Amilyen szerencsénk volt, előző este esett az eső, így hiába készültünk gumicsizmával, betévedtek olyan részekre is, ahonnan csak térdig sárosan sikerült kikerülniük. De megérte, mert nagyon szép makkokat találtak. Én eközben Docót etettem, így kihagytuk a sárdagasztást, ami babakocsival valószínűleg nem is lett volna akkora móka. 🙂
Ezek után Röszke felé vettük az irányt, ahol délben az apraja erőt gyűjtött a délutáni programhoz. Dóri esetében ez egy 2 és fél órás alvást jelentett babakocsiban a friss levegőn. Csak azt nem értem, hogy ha Szegeden leviszem sétálni, hiába tolom folyamatosan a babakocsit, tuti, hogy maximum 30 percet alszik, bezzeg Aniéknál vagy Domán simán képes órákat aludni az álló kocsiban! Ennyit jelentene a friss, szmogmentes levegő!?
Szóval, mint azt a képek is tanúsítják, délután sem unatkoztunk… Kezdtük először egy kis csipkebogyószedéssel. Hogy annak milyen szúrós tüskéi vannak! Majd a röszkei vasútállomáson volt szerencsénk megtekinteni a napi két vonat közül az egyiket. 🙂 Nézelődés közben szerencsére találtunk egy csomó üres csigaházat, mert már készülök egy ideje gyurmából csigacsaládot csinálni Grétivel, csak eddig hiányzott az alapanyag. (Ha majd elkészülnek, képes beszámolót mellékelek.) Ezek után megtekintettük a röszkei vaddisznó-állomány gyarapodását. Gréti először eléggé tartott tőlük, de miután meglátta a kicsi vaddisznókat, nagyon lelkesen számolták őket Rékával. Ha már ott voltunk, nem akartuk kihagyni a bivalyokat sem Mórahalomnál. Nagy volt az öröm, mert ugyan az állatok többsége az istállónál volt, de a kilátó mellett is legelészett három, köztük egy borjú is.
Ezek után mi Domaszék felé vettük az irányt, ahol este a szokásos tyúk- és kacsabeterelés után nem kellett Grétit altatni.
Ráadásnak még két szösszenet Grétitől:
Gyakran mondom, hogy Gégé a család ügyeletes bohóca, mert senki más nem tudja úgy megnevettetni Dodót, hogy hangosan kacagjon, mint Gréti. Szerdán itt volt nálunk a szentesi mama, és Gégé büszkén újságolta a neki, hogy ő az „egyenletes bohóc”.
Tegnap este fürdés után törölgettem meg a nagylányt, mire közölte velem, hogy siessek, mert hideg van és neki „idegrendszere”, azaz némi pontosítás után kiderült, hogy hidegrázása van. 🙂
Dóri 6 hónapos
Tegnap voltunk Docóval a védőnőnél féléves státuszon. Dóri paraméterei 6 hónaposan: 68 cm és 7,27 kg.
Aminek még vége sincs —> Dóri hete
Dodónak rendkívül eseménydúsra sikerült ez a hét. Amúgy is egyre mozgékonyabb lett az elmúlt hetekben. Már egy ideje, ha valami érdekes volt és nem látta, karral kitolva magát fekvő helyzetéből vízszintesen (nem a tengelye körül) ráfordult a témára. Rendszeresen találtuk pl. a kiságyban – szerintünk meglehetősen kényelmetlen testhelyzetben – csendben nézelődve úgy, hogy derékszögben elfordulva feküdt. Ilyenkor fejjel a fal felé fordulva a matricákat vagy a festés minőségét vizslatta(?). A sonkák pedig kinn a rácsok között szellőztek. Aztán egyre többet riszált hassal, fenékkel, míg aztán teljesen ki is tolta magát kézzel. Ez a totális torna odáig vezetett, hogy Kicsi-Manci a héten megindult hátrafelé. Kúszva.
A héten elkezdődött a hozzátáplálás is. Úgy tűnik ez vegyes sikerként könyvelhető el, mert az almalé kis fintorgás után csúszik, ám a püré kemény ellenállásra talált Dóri részéről. Lásd alábbi kép. (Videót a gyengébb idegzetű olvasók és gyermekünk imidzsének megőrzése érdekében nem áll módunkban bemutatni). Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
Aztán szintén a napokban elkezdődött a fogzás. Mára már Ildinek sikerült betekintést és betapintást nyerni Dóri szájába, és állítólag kettő foga is jön. Gréti őszinte sajnálatára, mert a rügyező fogakban Docó előbb-utóbb komoly védelmi eszközt fog találni Gréti néha már túlzó ajnározása ellenében.
Végül és nem utolsó sorban ma levágtuk Dóri haját. Persze ez sem volt egyszerű… Maga a döntés sem, mert amikor nyáron én mondtam, hogy „melege van a gyereknek”, akkor Ildi mondta, hogy „de olyan szép…„. Aztán mikor Ildi egy hónapja kigyönyörködte magát és mondta, hogy „na akkor vágjuk le„, akkor én éreztem úgy: „tényleg jól áll neki és lassan vége a nyárnak, meg ne fázzon”. Nem mintha ez bármit is változtatott volna a leányzó, akarom mondani a haj fekvésén, mert 1. tényleg hosszú lett, a szemébe lógott 2. hajerősítés miatt amúgy is le akartuk vágni, csakúgy mint anno Grétiét… Na ebből a határozott és tervszerű okosságunkból lett az, hogy ma levágtuk Docó haját 1 cm-esre. Ma, amikor az országos hidegfront miatt lassan már benn is fűteni kellene. Ügyes szülők. 🙂 És persze az 1 cm-es hajzat is csak úgy igaz, mint a folyók vízállása… Átlagosan. Többnyire ugyanis sikerült, ám helyenként maradtak 5-10 cm közötti szálak, a tarkóján pedig – egy részt Dóri türelmetlensége, másrészt a fodrászszakvizsgám hiánya miatt – jóformán semmit sem vágtunk. Úgyhogy sikerült egy igen érdekes, retro – legutóbb talán a Mad Max 3.-ban láthatott – külsőt kölcsönözni leányunknak. (Erről kép az alábbi KINCSEINK bejegyzésben található.)
Szóval Dórinak eseménydúsra sikeredett ez a hét… És még nincs vége. 🙂
A kincseink…
Ma délutáni képek, illetve egy Dóriról a fodrászolás és fürdés után…
Dóri mérlegelt
Jön a vonat, megy a hallé…
Az imént frissült a Majmucnézés bejegyzés a képekkel…
Voltunk halászléfőző fesztiválon nyamm… Nem olcsón, nagyon finom halászleveket kóstoltunk két nap is. A második napi fehértói halászlé azon túl, hogy top kategóriás volt (nálam), kellően pikáns, csípős fűszerezése miatt amilyen gyorsan fogyott, úgy ment át rajtunk. Plusz okozott némi hajnali napirenden kívüli tevékenységet kis családunknál. 🙂
Közben Gréti szombat délelőtt unatkozott, de nagyon… Ezt viszont én untam meg és elvittem a „játékgyárba” (értsd: Gulliver). Életében először volt itt, kicsit tartottam tőle, mert hát lát és hall mindenfélét az ember a fél boltot felvásárolni akaró gyerkőcökről… Na, Gé nem tartozik az ilyen gyerekek közé. Tágra nyílt szemmel csodálkozva járkált a polcok között: ilyen is létezik? Aztán amint az alábbi snip mutatja találtunk Fenfának egy tesót, az ő neve Flóra. Talán csak azt néztem be, hogy kicsit hangosabban kongat és zakatol a kelleténél… Kandikamera: