Az ígéretekkel ellentétben szép idő volt ma. Mi mást tehettünk volna, családilag áldoztunk egyet a „panem et circenses” oltárán.
A hídivásár évek óta (el)kerülendő program volt számunkra. Ma mégis neki rugaszkodtunk három gyerkőccel. A Tisza parton a pletykákkal ellentétben az új sétányt nem adták át, jól kiszúrtak velünk. Ákos szobrához a zarándoklatot így kihagytuk, nem mintha előzőleg programlistába tettük volna. A nap sütött, meleg volt. A szél (már ahol) fújt, hideg volt. A tömeg hömpölygött, nem lehetett odaférni, nem lehetett haladni. Az árusok portékái szépek voltak, és teljesen haszontalanok. Meséljek még róla? 🙂
Grétinek mondtam olyat is, hogy jól nézzen szét, mert legközelebb lehet csak akkor jövünk majd, mikor neki lesz gyermeke. 🙂
A gyerekek a fentiektől függetlenül persze jól érezték magukat, s nyilván ez számít. A feelingre rásegített a házi limonádé, a főtt kukorica és a tavaszi nyalóka.
Köszönjük hát a cirkuszt!
A túlparton, a ligetben fogyasztották el a lányok a hídon szerzett elemózsiát.Hazaértünk végre. Többek között ennek köszönhető az Ildi arcán látható lelkesedés.
Dodó ugyan még nem tudja rendesen fogni az íróeszközöket, de ma reggel ilyen napocskákkal lepett meg bennünket a kis, 3 éves csipi...Gégé ma átesett a 3D-s mozi tűzkeresztségen. Megnéztük a 7. törpét, ami egy érdekes átirata volt a Csipkerózsikának, benne a 7 törpével, Hófehérkével stb... Meglepően jó volt, maga a 3D élmény (sokat fejlődött) és a sztori is
A múltkor azt mondtam több történt egy hónap alatt, mint máskor három hónapban. Az utóbbi két hétre nem tudom mit írjak…
A legfontosabb dolog talán az, hogy Grétus a gyógyulás útjára lépett. Néhány kétségbeejtő kórházi nappal, s ezen keresztül sok-sok negatív tapasztalattal lettünk gazdagabbak. A magyar egészségügy nagyon nincs rendjén. A látottak talán megérnének egy hosszabb írást, most azonban még annyira rossz emlék, és annyira kimerültek vagyunk tőle, hogy ez mindenképpen későbbre marad…
A lakáseladás kisebb kalandokkal rendben zajlott. A leginkább munkás részét, a költözést a tavaszi szünet, a család és a barátok apraja-nagyja segítette. Köszönjük Nektek! Az albérlet belakása, postaátirányítás, szolgáltatók átíratása, lakhely ki- és bejelentése, gázszivárgás, térdficam, és még sok minden más színezték az amúgy sem unalmas napjainkat. Remélem (bár tudom, hogy nem) nyugisabb hetek elé nézünk…
Néhány kép és a közös selfie-nk az összefoglalóhoz.
A költözés annyira gyors és hatékony volt, hogy még Dodót is majdnem elcsomagoltuk..Költözés avagy egy Péter, három Attila és a kínai lámpaLóri húsvét este már az új hellyel ismerkedettGrétus eközben megjárta a hadak útját A tata közben felújította a domaszéki játszóteretVégre együtt...
Összefoglaló egy olyan hónapról, amelyben több történt, mint másik háromban. Na nézzük: Lóri immár a várakozásokon felül gyarapszik. Lóránd nyugodt gyerek, de néhány hét elteltével megtanulta, hogy egy olyan családba született, ahol ha éhes, akkor jobb, ha sürgősen és maximális hangerővel jelzi azt. Jellemzően szeret mellen lenni. Mivel azonban Ildi mellei brutálisan sebesedni kezdtek (a sok kence ellenére), így némi tápszeres segítséget kellett adni, hogy a kis falánk ne éhezzen. Ennek eredményeként Lóri, mint egy kis dinnye kerekedni kezdett. Volt olyan két hét mikor közel 50 dkg gyarapodott. Felköszöntöttük a szülinaposokat, a domaszéki mamát és a szentesi tatát. Ezekről az események lesz majd kép is.
Két hétig 12 óráztam a suliban, mert a gyerekekkel a DUE médiapályázatait készítettük… Említésre méltó, de erről nem lesz kép. Gréti március 13-án beteg lett. Sajnos még most sincs teljesen rendben. Egy igen komoly és ritka betegséget kapott el, amellyel 24 órás megfigyelésre még kórházba is be kellett vonulnunk. A kórház durva volt, egyikünknek sem ez lesz a kedvenc élménye. Az orvosok lassú felépülést ígértek…
Úgy tűnik eladjuk a lakást,
a foglalót lerakták,
mi elkezdtünk csomagolni, kiköltözni,
vele párhuzamosan albérletet kerestünk, ahová húsvétkor tervezzük áthelyezni székhelyünket.
Amint a képes összefoglaló is tanúskodik róla, nem unatkoztunk. Ja, még Dóri se maradjon ki! A kis három éves igazi diktátor lett. Ez részben a dackorszak, részben Lóránd születésének, az új felállásnak köszönhető. Hihetetlen okos, s ezt persze ki is használja. Állandóan dumál, hízeleg, hisztizik, alkuszik mikor éppen mi áll érdekében. Búcsúzóul egy Dóri örökzöld: – Anya, megkaphatom a cumimat, hogy csöndben maradjak? 😀
Tíz nappal a 11. dédunokája megszületése után, 95 éves korában az utolsó nagyszülőm is eltávozott az élők sorából.
Nyugodj békében Dédi! Megőrizzük az emlékedet!
Az esemény nem váratlan, A boldogságunk páratlan, Mert tegnap este úgy esett, Lóránd fiam, megszületett.
Ez az SMS adta hírül tegnap reggel, hogy Lórándunk kedd este érezte időszerűnek érkezését.
A sztori úgy kezdődött, hogy Ildi 20 óra körül jött ki a gyerkőcöktől, és a hasa tetején érzett többször is ismétlődő fájást. Mivel ismétlődő volt elkezdtük mérni az időt. 8, 7, 6 percenként jöttek a fájások. Mivel Ildi homályos emlékei alapján maga a fájás nem emlékeztetett egyetlen korábbi szülésnél érzettre is, így némi méricskélés és lamentálás után ezzel a szöveggel hívta fel a dokit:
– Jó estét Doktor Úr! Elnézést a kései zavarásért! Igaz, hogy már két gyermeket szültem, de biztos ami biztos rákérdeznék… A doki megnyugtatott bennünket, s mondta hogyha fél óra múlva sem változik a helyzet, akkor azért induljunk el. Ildi zuhany, mama és tata Domaszékről rekordsebességgel érkezett, és már mentünk is be a kórházba. A látogatási tilalom miatt a portáig jutottam Ildivel. Nem mintha fontos lenne, de megemlíteném, hogy a portás nem várta meg a beteghordókat, hanem nagyon előzékenyen Ildi után vitte a csomagját. Erre szükség is volt, mert Ildi negyed órán belül jelzett, hogy ne várjuk 6 ujjnyira ki van tágulva. Ezúttal nem lehettem jelen, így szülés körülményeiről nem számolnék be, ezt majd Ildi megteszi. A lényeg, hogy 11 körül kaptam az hívást Ilditől, hogy 22 óra 47 perckor 3980 gramm súllyal, 53 cm hosszal megszületett kisfiunk, Lóránd. Persze elkapott az öröm és a Jeeeessssz! életérzés. Éjjel 1 óráig még vagy háromszor beszéltünk Ildivel, 2 óra körül alig bírtam elaludni, hajnali 5 előtt pár perccel pedig magától pattant ki a szemem… A hihetetlen energia miatt másnap semmi fáradtságot nem éreztem. Gé ment suliba, én pedig dolgozni. Böbe mamának jutott Dodó őrzése. Azt hiszem egész nap néhány milliméterrel a föld fölött jártam. Ildi telefonjára internetet és dropboxot raktunk. Így naponta többször beszélve és képeket kapva Lóriról egészen elviselhetőnek tűnt, hogy nem mehetek be hozzájuk. Este még próbálkoztam egyszer a klinikán, mert a kórházi kosztot kiegészítő ellátmányt kellett vinni, de sajnos a szigorúság nem enyhült. A portás viszont ezúttal is nagyon készségesen kézbesítette a csomagot. ( Piros pont a klinikának!)
Aztán este kipukkantam, blogolni már nem volt erőm. A sok gratulációt és jó kívánságot is bezsibbadva lájkoltam végig a Facebookon, már válaszolni sem futotta… Most az van, hogy nagyon türelmetlenek vagyunk a lányokkal. Várjuk már nagyon haza Ildit és Lórit!!!!
Íme néhány kép az elmúlt két napból…
Halló Világ, itt Lóri! Egy órával a világra jövetel után..Mindeközben pár kilóméterrel odébb egy cica és egy zsiráf nyugodtan áthorpasztotta az éjszakát...Az Ildi küldte első képek egyike, melyen Lóránd általában nyugodtan aludtKözben elkocogtunk ellátmányért. A Gréti hóna alatti kis dinnyét is hazavittük...A szentesi mama kiszúrta kire hasonlít Lóri. Igaza van? (Balról Lóri, jobbról Dóri)Családi ölelés, még ketten hiányoznak...Na szevasztok! Megtörtént a csoda, Lóri végre kinyitotta a szemeit is...
A "házi orvosaim" és énOtthoni ellátásra szorultamAz erőszakosabbik "doktorom"Nem emlékszem pontosan, azt hiszem agyműtétem is volt.:-)A fullos ellátás után egy közös kép
