De még hogy! Huhúúúú, mint a karikacsapás. Nem gondoltam, volna, hogy húzzuk eddig, de Ildi megbeszélte Dodóval, hogy kb. most legyen szíves… Erre azért is volt szükség, mert egyrészt ugye betegeskedtünk a múlt héten, másrészt mostanra lenyugodtak a körülmények minden tekintetben. Vége lett a melónak, a diáknapnak a suliban, Grétus szerdán elutazott egy kis kényeztetésre Szentesre. Szóval rákészülhettünk… „Mészáros Dóra” bővebben
Ildi tegnap volt CTG-n. Sok újság nincs. Minden oké. Most már tényleg célegyenesben vagyunk, hiszen április 7-re van kiírva Ildi. Azaz Dodó, aki egyre többet mozog, főként este. Ilyenkor jön a haskeményedés, a jóslófájások és a kevés alvás.
Az imént (20.30) értünk haza Gégével a TESCO-járatból. Megvettük az első napok alkoholmentes sörkészletét az anyatej-szaporításhoz. Ezzel az utolsó mozaik is helyére került 100%-ig fel vagyunk készülve Dodó fogadására.
Hát persze fogjuk a tavaszi fáradtságra, hogy ez a hónap ennyire blogban szegénynek sikerült. Pedig volt program. Voltak vendégeink, volt Domaszék, Kis-Atti szülinap stb., lesz is róla alább egy fotóalbum. A hónap első felében sok volt a melóm. Általánossá vált az reggel 8-tól, este 8-ig téma és a hétvégéken is kevés pihenés adatott hol a programok, hol a meló miatt. Lassan itt a március vége, már nagyon várjuk Dodót. 🙂 Azt hiszem az viszont kész szerencse, hogy még a pocakban hesszel. Két hete Gréti megbetegedett. Éjszakákon át makacs köhögési rohamokkal küzdött szegény és vajmi keveset tudtunk rajta segíteni. A gyógyszerek se hatottak. Pihenni nem igazán tudott szegény, mert leginkább alvás közben jöttek a rohamok. Gréti betegszabira jött. Persze, ahogy lenni szokott mára – mikorra a pulmonolgiára időpontunk volt – már normalizálódott a helyzet. A doki ennek ellenére megállapította, hogy elég súlyos a helyzet. A megfázásból maradt nátha hátrafolyása és a továbbra is azonosítatlan eredetű allergén (mogyorófa virágzásra gyanakszunk) készítette ki ennyire Grétust. Annyira, hogy lényegében a következő egy hónapot asztma kezeléssel tölti. Hogy a történet teljesen kerek legyen a hétvégére mi is lerobbantunk Ildivel. Megfázás vagy allergia? Egyelőre nem tudjuk, de a havi pézsé (gy.k. papírzsebkendő) -fogyasztásunk valószínűleg mérhető fellendülést hoz a hazai papíriparban.
Dodó. Ildi hetente járt ugye a CTG-re. A hónap elejei adatok alapján közelítette a 3 kg-ot. Ildi pocakja már hatalmas (főleg a Grétis-pocakhoz képest), mindjárt csinálok is róla egy képet. Szerintem még nem szállt le, de a jellegzetes szülés előtti ajakduzzadás mintha már látszana. Szóval Dodó jól van. Április 7-re vagyunk kiírva, célegyenes. Most azért reméljük, hogy Dodó jól érzi benn magát és marad még egy hetet a pocakban, mert ha most kijönne, akkor az állandó köhögés és prüszkölés közepette érdekes látványt nyújtanánk a számára. Még a végén az első szava hapci lenne. 🙂
Végül egy Grétis absztrakció.
Tegnap ebéd közben Gréti a szokásos mozgásos, dumás hanglatban evett. Kénytelen voltam biztatni: – Egyél karottát is, mert az egészséges, sok benne a vitamin. – Apaaa, mikor karatézunk? (mint később megtudtam, a karate Gréti szerint a tornázás, be is mutatta: két kezét a szőnyegre téve előrehajolt, pucsított, majd kitolta hátra az egyik lábát 🙂 )
A cím sok mindent elárul. A hosszú hétvégén Gréti elutazott egy kis szentesi kényeztetésre. Mi eközben elintéztük az apasági nyilatkozatot, s mivel megjött a Praktikerben rendelt játékos mini-szekrény, itt volt az alkalom kicsit átrendezni két személyesre a gyerekszobát. Szekrény, kiságy összeszerel, bútor beforgat + Ildi kb. fél napos játék/ruha válogató, rendezgető munkája és a káoszból rendszer lett. Fáintos kis rendszer…
Ildi volt ma kontrollon. Huhúúú kemény napok, időjárás, gazdasági helyzet, úh nagyon vártuk a jó híreket, és hogy végre a kicsi úgy forduljon, hogy végre egyértelmű választ adhassunk az utóbbi hónapokban 742-szer feltett kissé sztenderd kérdésre: fiú lesz vagy lány?
Jelentem kislány lesz! Hát amit azonosítani tudok a latin rövidítésekkel jelölt papaméterek közül, az annyi, hogy 1612 gramm a becsült súlya…
Mikor Ildi hazaért, kb. 2 perc alatt teljes, családi egyetértéssel döntöttünk a pocaklakó nevéről is.
Gé az orra környékén kevésbé egészséges mostanában, így az éjszakáink nem sikerültek a múlt héten túl fényesre. Gréti általában akkor aktivizálta magát orrfolyós-hisztis sírással ébredezve, amikor Ildivel mi aludni tértünk (volna). Mivel Gé elég lassan bootol ébredés után, így gyakorlatilag min. 20-30 perc (olykor a duplája) telt el, mire sikerült szót váltani vele… Szombat éjjel azonban hatalmasat aludt. Ez jó előjel volt a vasárnapi domaszéki kiruccanás előtt. A déli alvás végül persze kimaradt, de helyette sikerült csökkenteni a mamaelvonási tüneteket, és a friss levegőn jól elfárasztani Grétit. „A 20. hét – Lilipisti jól van…” bővebben
Nos, hátulról kezdeném…
A blog nyilvánvalóan abbéli örömünkből adódóan indult, hogy jövő tavasszal új tagot köszönthetünk a családban. Hurrááá!:-) A blog persze hiánypótló is, mert korábban a hozzánk sajnos nem 1-2 sarokra lakó családunknak és barátainknak nagyon sokszor a korábbi oldalakon adtunk hírt magunkról. Szóval- kapcsolódva az első gondolathoz – szeretnénk magunknak is dokumentálni Gréti és Lilipisti 2. fejlődését. Nagyon jó mostanában visszanézni a korábbi archívumot. Sokszor, nagyon jókat derülünk egy-egy korábbi eseményen, amely már rég feledésbe merült volna, ha anno nem rögzítjük képben és írásban. Úgy tűnik a blog segít ezeket rendszerezni nekünk is, mi úgy tekintünk rá, mint egy részben nyilvános családi naplóra. „Elmaradt hírek és akkor konkrétan a Lilipisti 2. projektről, meg a blogról..” bővebben
Ildi mintha érezné már 1-2 hete Lilipisti mocorgását, de mindig ott volt a mintha.
Ma Ildi egyértelműen kijelentette ÉRZI! Csütörtökön kezdődik a tizenhatodik hét. Gréti húsz hetesen mozgott egyértelműen. Sok értelme nincs az összehasonlításnak és messze menő következtetéseket akkor sem vonnánk le ha tudnánk. Szóval most csak annyi a kérdés: Bruce Leeee vagy Cynthia Rothrock legyen a projekt neve Lilipisti 2-nek? 🙂
Ildi hétfőn volt 12 hetes ultrahangon. Úgy tűnik minden rendben. Családunk negyedik tagja 62 mm-es.
Gréti kicsit vicces. Nemrégiben cserélte le a cumitündérnél a cumikat játékokra. Napokig vártunk még a cumitündér el tudott menni a játékboltba. Eltelt pár nap, majd tegnap nosztalgikus beszélgetést folytattam Grétivel. Szóba került: visszaadná-e a játékokat a tündérkének a cumijáért. (Egy fejlesztő társasjátékba + tűzoltó, rendőr szettbe került az 1 + 1 db cumi) Első körben csak a motorosokat adta volna és a nem hangos autókat, mert ugye annak mihaszna nem lehet vele gyorsan menni… Mondtam Grétinek, hogy a nyilván itt csak olyan cseréről lehet szó, amiben minden bennfoglaltatik. Rövid töprengés után elhangzott egy szomorú – na jóóó... Nekem persze ennyi nem volt elég. Bepróbálkoztam: vajon viheti-e Nyihát és Isaurát, vagy akármelyik másik játékot is a tündérke. Erre Grétus már picit ingerülten reagálva zárta a témát: – nem, annyit vihet amennyit hozott! 🙂
