Gé az orra környékén kevésbé egészséges mostanában, így az éjszakáink nem sikerültek a múlt héten túl fényesre. Gréti általában akkor aktivizálta magát orrfolyós-hisztis sírással ébredezve, amikor Ildivel mi aludni tértünk (volna). Mivel Gé elég lassan bootol ébredés után, így gyakorlatilag min. 20-30 perc (olykor a duplája) telt el, mire sikerült szót váltani vele… Szombat éjjel azonban hatalmasat aludt. Ez jó előjel volt a vasárnapi domaszéki kiruccanás előtt. A déli alvás végül persze kimaradt, de helyette sikerült csökkenteni a mamaelvonási tüneteket, és a friss levegőn jól elfárasztani Grétit.
Hétfőn délben 20 hetes ultrahangon voltunk. Kicsit meglepődtem, mert úgy tűnik a válság ellenére költöttek (nem sokat) kicsit a női klinikára. A mellettünk várakozó tömegekhez ellenére, úgy tűnt van szervezettség, gyorsan behívtak bennünket, majd egészen kultúrált körülmények között abszolváltuk a kb. 7-8 perces folyton ajtónyitogatós ultrahangvizsgálatot. Nagy örömünkre úgy tűnik minden rendben Lilipistivel. Olééé! Na nekem ezen túl kb. annyi maradt meg, hogy 3 centis a talpa. Kicsit ugyanis leizzadtam közben, mert 1. kórházban mindig meleg van, 2. el vagyok szokva az ultrahangos látványtól. Nem voltam felkészülve, így gyermekemben elsőre holmi Alan Dean Fosteres kreatúrák vonásait véltem felfedezni. Szerencsére persze ott volt a doki, így azért lassan minden a helyére került. Így derült fény arra is, hogy vélhetően újabb kislányunk születik. Már várjuk nagyon! 🙂 Nevet még most sem tudok írni, mert az előző projekt fiúneve adott volt, de a lánynévvel kapcsolatban még Gréti bevonásával sem jutottunk konszenzusra. Gréti egyelőre Kicsitöknek hívja. Ez jogos egyébként, mert nagyon szépen gömbölyödik Ildi pocakja. Szerintem viszont az utóbbi hetek megnyilvánulásai alapján valami Haspogós, vagy Afterpartys névvel kellene próbálkoznunk, mert ha Ildi eszik, akkor bizony a hasnyuszi rendszerint felébred és egészen komoly bulit rendez utána odabent. Szóval lesz itt még feladatunk… 😉
És akkor jöjjön néhány hétvégi kép…
