Végre eljutottam odáig, hogy írjak az elmúlt időszakról. A terv az volt, hogy az első hónapról írok egy összefoglalót, de némi homok került a gépezetbe. Legalábbis az első növekedési ugrás rendesen bezavart a jól bevált napirendünkbe. De örömmel jelentem, hogy túl vagyunk rajta! 3 nap kevés alvás és állandó éhenhalás után – köszönhetően a gyakori evésnek (2-2,5 óránkénti szoptatás sebes mellbimbóval), napi 1-2 doboz alkoholmentes sörnek és a homeopátiának (urtica urens) – magasabb szintre léptünk. Ezt jelzi az is, hogy tegnap éjszaka Dóri 3/4 kilenctől 3/4 ötig aludt, azaz hivatalosan is kijelenthetjük, hogy átaludta az éjszakát! 🙂 Reméljük Dódó megtartja ezt a jó szokását. Erre pedig minden esély megvan, hiszen ezt a pár napot megelőzően is csak fél 4 körül kelt fel hajnalban enni. (Csak összehasonlításképpen: Gréti elmúlt 11 hónapos, amikor először átaludta az éjszakát!) „Első hónap – összefoglaló” bővebben
Dóri első sétája
Ma délután megtettük az első lépéseket a nagyvilágban. Dóri első sétája a „kis kör” volt, amely a pékség, gyógyszertár, SPAR túrát jelenti. Ez kemény másfél kilométer lehet oda-vissza, de nekünk sikerült több, mint egy óra alatt teljesíteni. Persze ez amiatt is történhetett, mert fotózgattunk. Megörökítettük végre a fekete rigókat is, akik miatt reggelente rendszerint egyre később szoktunk Grétivel az oviba érni. Dorci átaludta a sétát, hangját sem lehetett hallani. El is felejtettük őt odakint fotózni. Az egyetlen bizonyítékunk, hogy velünk volt: a babakocsi a képeken. 🙂 Itthon persze azonnal feléledt, evett majd a szokásos tejkómába zuhant. Erről is van pár képünk: ITT.
A fiúk kitettek magukért!
Néhány publikus mondat a tegnap estéről.
Attis, Balázs, Doki, Peti, Sanya, Tamás, Tibi és én voltunk azok a herok, akik végül Dóri születése és a tejfakasztás alkalmából iszogattunk kicsit családom egészségére. Kisebb viharral, szakadó esővel és némi késéssel indult a buli, de ez egyáltalán nem ártott. A belépő WD (Welcome Drink) finom körte pálinka volt, mely gyorsan az egekbe emelte a bulit. Ez azt jelenti, hogy a szinte egy időpontban érkező Attissal és Tamással welcomeoztunk először, majd természetesen a következő hero érkezésekor újra koccintottunk. Az érkező egy teljes, majd dupla WD-vel, mi a felével. És így tovább. A hangulat hamarosan annyira jól alakult, hogy a pizzafutár érkezésekor már nem kellett az eleinte óvatoskodó barátaimat pohárra hívni. 🙂
Idővel rátértünk a sárgabarack pálinkára, majd a szilvóriummal vittük be a napi vitamint. Mellé gyönyörű, gyümölcsös borokat ittunk kísérőként a Dobosi pincészettől, Szászi Endrétől, egy Szent-György hegyi pincétől, és Bock Józsi bácsitól. Hajnal kettőig sokszor hangzott el a jelmondatunk: Egy mindenkiért, mindenki a tejért! Később kicsit belassultunk, idővel már csak szórványos koccintások zaja és néhány horkantás zavarta meg a zenében elrévedő, sztorizgatás. Nem teljesen emlékszem, így a reggel világosban elhangzott sápadt beszámolók alapján nyolcunkból hárman-négyen teljes áldozatot mutattak be a szent köpőcsésze előtt. Ők nem csak a szívüket tették ki teljesen a családomért… 🙂
Most néhány perce ébredve itt bolyongok a nappali és a konyha romjai fölött. Látom a feladat ugyan adott, de határozott elégedettség tölt el ha szétnézek. EZ FÉRFI MUNKA VOLT! KÖSZÖNET ÉRTE FIÚK!
Mészáros Dóra
Most virradtunk víg órára,
Nagypénteknek hajnalára,
Örömünknek szép az oka,
Megszületett kicsi Dóra.
Dodónak by emeribucser
De még hogy! Huhúúúú, mint a karikacsapás. Nem gondoltam, volna, hogy húzzuk eddig, de Ildi megbeszélte Dodóval, hogy kb. most legyen szíves… Erre azért is volt szükség, mert egyrészt ugye betegeskedtünk a múlt héten, másrészt mostanra lenyugodtak a körülmények minden tekintetben. Vége lett a melónak, a diáknapnak a suliban, Grétus szerdán elutazott egy kis kényeztetésre Szentesre. Szóval rákészülhettünk… „Mészáros Dóra” bővebben
Boldog szülinapot Gréti!
Dr. Sanya, Jetta & Gé for a gladsome day…
Ma sok hír lesz, mert egész jól összeszaladtak a dolgok… Jó élmények, jó hírek. „Dr. Sanya, Jetta & Gé for a gladsome day…” bővebben
Történelmi esemény: 2011. október 27.
Hát, ezt is megértük!
Gréti több, mint egy éve jár már oviba, de nagyon hosszú ideig minden reggel elhangozott az ominózus mondat: „Nem akarok oviba menni!” Az utóbbi időben már csak szimplán tudomásul vette, hogy menni kell és kész, de hiányzott a kitörő lelkesedés belőle. Egyik este két alkalommal is folyós kaki jött a lányból, ezért lepődtem meg a reakcióján. Ugyanis miután megtudta, hogy másnap nem megy oviba, a válasz nem a szokásos: „de jó, szabadnapot kaptam”! volt, hanem sírva, igazi könnyeket hullatva (!) mondta, hogy ő jól van és másnap menni akar az óvodába, mert találkozni szeretne Éva óvónénivel.
A megoldás az lett, hogy másnap délelőtt és délután is az ovi felé kanyarodtunk, hogy mindkét óvónéninek tudjunk köszönni a kerítésen keresztül. És, hogy persze Grétinek legyen igaza, legközelebb két nap múlva préselt ki magából megemésztett ételt.