Ma sok hír lesz, mert egész jól összeszaladtak a dolgok… Jó élmények, jó hírek.
Az első hír egy közeli barátról, sőt mondhatnám egy majdnem családtagról szól. Életem egy közel 10 éves időszakát töltöttem vele egy fedél alatt. A 10 esztendőből is 4 évig közvetlen közelről hallgathattam a szuszogását a Kollégában (MÁV Kollégium). Persze a közös érdeklődés és élmények is hallatlanul sokat számítanak, de mi feltételez bizalmibb viszonyt az együttalvásnál. Semmi… 4 évig átlagosan heten éltünk egy szobában. Hét kan (kémia, földrajz, biosz, rajz, történelem, német, kommunikáció szakosok, meg én az okitekis) egy szobában. Nevezhetnénk kényszerközösségnek is, de még ha annak is indult nagyon jól sült el. Megismertük egymást, megtanultuk egymás gyengéit, erősségeit és végső soron azt hiszem megtanultuk egymást tisztelni. A mai napig kisebb-nagyobb időközökkel találkozunk és némi poharazással fűszerezve, vihogva romantikázunk gyermek és ifjúkorunk végnapjairól. 🙂
Na de csapongok, hiszen ma ebből a társaságból csak egy személyről van szó: Sanya barátomról. Sanya nem kevés időt szánt az életéből arra, hogy megváltoztassa a nevét. Elég különös módját választotta ennek, mert több éves tanuló- és kutatómunka, publikálások hosszú sorozata után, ma meghívott bennünket az SZTE TTK-ra ahol úgymond celebrálta beiktatását. (Más körökben ezt úgy hívják nyilvános védés.) Szattissal és Ildivel elfogadtuk a meghívást. Én még azt is sejtettem kb. mi lesz a téma, de ennyi… Külvilág kizár. Első pillanatól érezhető volt, hogy a tudomány egyik fellegvárában tévedtünk. Előre felépített, precíz forgatókönyv, etikett alapján történt minden. Köszöntő, programismertetés. Sanya kezdett 20-25 perces előadással. Próbáltam követni… Fokgazdálkodás, XIII. század, oklevelek, néprajz, ártéri gazdálkodás… Pokoli jó előadás volt, profi kivitelben átlag ember számára is érthető, érdekes. Na jó, a szedimentológiás-szelvényes-üledékes résznél elképzelhető, hogy egy kicsit elvesztettem a fonalat, de azt hiszem ez érthető. A Sanyával megélt sok közös élményünk egyike sem zárult azzal, hogy féllábszárig sárban méterekre ásunk le kavicsokért. Ezt mindig meghagytuk neki, hadd csinálja egyedül… És lám úgy tűnik megérte a sok vesződséges munka. Meg a 125 oldal értekezés, másfél száz szakirodalommal megtámogatva. A két bíráló meglehetősen jó véleménnyel állt elő Sanya munkájáról. (Próbáltak volna nem, Szattis ájkidóval én meg hüje szöveggel támogattam volna bármikor Sanyát. Itt erre nem volt szükség.) Az enyhén kötekedő, kötelező kérdéseket barátunk naív elnézéssel hárította. (Így tudtuk meg, hogy a Vásáhelyi-terv árvízvédelmi terve bizony némileg elavult és a célt tekintve, illetve szakmailag sem teljesen korrekt a kivitelezés eddig megvalósult része. A Sanya által elővezetett ártéri gazdálkodás lényegében számolva a napjainkban is változó éghajlati viszonyokkal (több csapadék télen, nagyobb árvíz tavasszal), egy élhetőbb, természetbarátabb, ugyanakkor az árvízvédelemben is hatékonyabb ország vízgazdálkodás vízióját villantja fel, a homokzsákos, kényszer elárasztós jelenlegi technikákkal szemben. Akit bővebben érdekel Sanya szívesen tart róla előadást 20 percestől a órás terjedelmekig…:-) ) Zárt ülés, pontozás, majd végre felvillantották a Sanya doktor lett táblát. Szóval így eset Sanya névváltoztatása, most már csak Dr.Sanya lesz egy ideig… Mert ha jól rémlik az egyik bizottsági tag, mondott valamit valami újabb 10 évről és az akadémiáról… Kivárjuk azt is! Még egyszer gratulálunk Dr. Molnár Sándor! 🙂
(A nem túl jól sikerült képek: Dr. Sanya, Dr. Sanya és a DokiTanács, a büszke anyuka)
Mivel igen csak eltelt az idő, így rövid hírben jelentjük be, hogy a család VW JETTA márkájú autója az előzetes vizsgálatok alapján úgy tűnik, meg fogja élni a 27. születésnapját is. 😀
Gréti a szimuláns?
Tudni kell előzményként, hogy 1. a korábbi tapasztalatok alapján gyanakszunk, 2. Gréti vasárnap ismét bejelentette, hogy kicsit fáj a feje. 3. Egyéb tünet általában nincs.
Erre ma reggel:
Ébresztéskor megkérdeztem: hogy vagy? Fáj még a fejed? – I-geen – jött az álmos, kómás válasz.
Kicsivel később Ildivel épp a nappaliban beszéljük át a továbbiakat, majd nyílik az ajtó, s jön Gréti:
Anya kicsit köhögök és fáj a fejem. Megyek ma óvodába?
Na most mi van?
Gréti szeretet megnyilvánulása
– Anya szeretlek téged, meg apát, meg a kis bébiszittert a hasadban…
Gréti és a strófák
Grétivel időnként elővesszük a gitárt és egy meglepi dalt gyakorolgatunk. Ma erre fürdés közben került sor. Gréti a kádban hasalva énekelt.
Én a kád mellett gitároztam, csak a gyerek feje búbját láttam… A második előadás után úgy gondoltam változtatni kell a szövegen.
– Gréti a két óvodás strófát megcseréljük. Jobb lesz így…
Gréti feje megjelenik a kád szélén: – Milyen strófát?
Elmagyarázom gyorsan, azt hiszem érti és el is énekeljük. Jó sorrendben énekli velem. Majd mikor az utolsó hang is elhalt Gréti felült a kádban:
– De apa, milyen fákat cserélünk meg?
😀
Update Ilditől:
A strófákból struccfák lett mire a fürdésnek vége lett…