Hát eljött ez a nap is, ami egyfelől öröm, másfelől mindig van benne némi komolyság. Ilyenkor az év utolsó napján az embernek fia általában készít valamiféle számvetést az óévről. Ugyanakkor megpróbál előre tekinteni, célokat kitűzni reményeket táplálva egy szép új jövőben. Az én elmélkedésem részleteivel most senkit sem szeretnék untatni, hiszen egyrészt ünneplés következik, másrészt – Gréti figyelmeztetése szerint – lassan meg kellene kezdenem a délutáni pihenőt, ha bírni akarom az éjszakát… Szóval ezúton is kívánok mindenkinek: Jó Egészséget! Sok Sikert! Sok Locsolót! Vastag Pénztárcát és Relaxációban Gazdag, BOLDOG Új Esztendőt!
Az elmúlt a napok egyébként borzasztó pörgősen teltek, ennyire még sohasem voltunk megterhelve. Legalábbis emésztőszerv-rendszerileg biztosan nem. Ennek megfelelően pihengettünk, feküdtünk egyik helyről a másikra, majd családot látogattunk, közben pihengettünk és feküdtünk egyik helyről a másikra. Ezt időnként, átlag napi hatszor étkezésekkel szakítottuk meg. Jól láthatóan blogolni sem volt időnk emiatt… Na mindegy. Jóvátételként néhány kép karácsonyról.
A ma estét egyébként idén is Szattisékkal ünnepljük, kibővülve a Kardos és a Klotz családdal. Megy a készülődés, elvileg a disznyót Nóri süti, Ildi és a lányok tésztákat sütnek. A fiúk nem igazán tudom mivel készülnek. Én a következő kóstolási sorrenddel készülök: Dobosi kéknyelű, Gere rose (csak mert lejár a szavatossága), Takler kékfrakos (ez még változhat), Wine Princess kadarka reserve (ez nem változhat). Ezt persze nem egyedül fogyasztom, remélem barátaim is beszállnak. Merthogy én egyébként is mondtam a srácoknak, hogy nem nagyon fogok inni, inkább csak okosan, mint egy pocsolyamalac. Csak remélni tudom a végén nem lesz önbeteljesítő a jóslat… 🙂