A múlt hét a meló-borfesztivál-meló-borfesztivál jegyében telt. Volt lenn Baresz, találkoztam Krisztával és Jucussal, kóstoltam Osziczki Tomival és a végzős Kőrösy Médiásokkal is… Jó volt találkozni mindenkivel, de kicsit kimerítő volt ez így.
Hétfőn én is lementem Szentesre, hogy megnézzem a családot. Régóta terveztem, most itt volt az alkalom, drótszamáron, azaz biciklivel mentem. Volt némi félsz bennem a kondimat illetően, na meg volt egy kis időzavar, így odafelé rövidítettem egyet vonattal. A maradék 40 km, a szembe szellő, és a zseniális taktikám, hogy kaja nélkül futottam neki a távnak persze keservessé tette a dolgot. A család látványa, a berendelt rántott galóca és pipicomb végül kárpótoltak. Sőt annyira jól regenerálódtam, mint Cseh Laci egy hét EB után. Aztán mivel sok átgondolásra váró ügyem és némi meló is akadt itthon, még ma visszatekertem. 62 km, 2 óra 45 perc alatt, 22,4 km/h átlag. Ezzel elégedett is lennék. Némileg fájós bokával indultam neki, ami bedagadt ugyan, de végül ez lett a legkisebb problémám. Az igazi gondot az alvázam jelentette. Hiába kértem kölcsön Dóritól a SUDO krémet kevés volt az egy éjszaka a faromnak. Így most csupa „p” betűs szóval tudnám jellemezni a helyzetet: piros, pacal, pávián…