Itt, Vonyarcvashegyen blogot írni? Nos, az némileg felér egy harakirivel. A lustaság persze itt is fontos szerepet játszik abban, hogy ismét négy nap eseményeit kelljen egyszerre rögzíteni, ám a hely enyhén szólva sem ideális. Az ágyban 45 fokban ülök (vagy fekszem, ha úgy tetszik). A jobb combomon felpolcolva a notebook. A lámpák annyira gyengék, hogy a két szobalámpa mellé megkértem Ildit: a fejem fölé a polcra hozza át a gyerkőcök olvasólámpáját, hogy legalább nyomokban lássam a billentyűzetet. Persze, mintha mindez nem lenne elég, a mobilnetem is lassú. Itt a Szent Mihály domb lábánál nincs 3G, a GSM meg ugye enyhén szólva nem egy Overdose…
8. nap – Irány Vonyarc! Az egyenes át: Káli-medence, Tapolca, TESCO és a Szent Domonkos, a csúcs
A címben gyakorlatilag mindent leírtam. Pokoli meleg nap végén érkeztünk meg a vonyarcvashegyi Park Campingbe. Sok szép látnivaló akadt útközben (kővágóörsi és szentbékkálai kőtenger stb.), ám a meleg és a fáradtság rányomta a bélyegét a napra. A nap fénypontja a Várvölgyben található Szent Domonkos Étterem volt, ahol a vendéglő nevét viselő két személyes tál kárpótolt bennünket az addigi viszontagságokért. Jellemző módon Dódi alvása és a határozatlanságunk komoly autós kerülőkbe vitt bennünket. Egy nap alatt kétszer autóztunk keresztül Tapolcán. Egyszer a hasunk miatt az étterembe menet. Másodszor a hasunk miatt a TESCO-ba menet. 🙂 Szintén a Vonyarcra vezető kerülő része volt, hogy Kisapátin keresztül most a másik oldaláról és kicsit közelebbről szemlélhettük meg a vulkanikus borászat szentélyét, a Szent-György hegyet. Szép volt, erőnk viszont már nem volt, hogy koradélután benézzünk a karnyújtásnyira lévő pincék valamelyikébe.
Szóval pokoli meleg nap végén (? 15.45-kor) és elcsigázva érkeztünk a szállásra. Mit mondjak, jól esett a csobbanni a Balatonban!
9. nap – Rekreációs és relaxációs nap a kempingben
A cél is ez volt, az előző nap csak rásegített az elhatározásra. Képünk nem is nagyon van erről a napról. Egyedül a faluba rongyoltunk be felmérni a terepet (bicaj), meg péksütiért és egy receptet beváltani. (Horror következik: a kimerülő készleteink okán nézelődtem egy zöldség-gyümölcsösnél. Egységes áron láttam egyébként szép gyümölcsöket: barackot, almát stb… Ami a dolog ijesztő része volt: a 690 Ft/kg-os ár.) Vásárlás után egész nap a parton, vagy a házban hesszeltünk… Ránkfért!
10. nap – A hideg front itt tényleg hideg!
Sok kép és mondanivaló ehhez a naphoz nincs. Este széllel indult a móka, eleinte tetszett a dolog. Aztán az éjszaka folyamán kitört a ribillió. Félelmetesnek ugyan nem mondanám, de meglepő volt ahogy a szél és a viharfelhők ostromolták a környéket. Reggel a kemping kisboltjába menet kiugrottam a partra. Bár ne tettem volna. A hátam mögül erős lökésekkel fújt a szél, majd mikor az úszómester emelvényén fotózva álltam, egyszer csak jött egy még az addigiaknál is erősebb lökés. És HUSS a kedvenc sapkám már 10 méterrel odább landolt. Mentem volna utána, a probléma csak az volt, hogy elfelejtettem hogyan kell vízen járni, az úszáshoz meg az időjárás és ruházatbeli hiányosságok okán sem voltak adottak a feltételek. Így jártam… A nap pedig szépen eltelt a faházban, vagy ahogy Gréti hívja „a bódéban.” Dodó nagyokat aludt, Gréti mesenézési rekordot döntött. Pihentünk.
11. nap – Bicajtúra! Ha az alföldi gyerekek megindulnak…
Ha az alföldi gyerekek megindulnak, elég ritkán találkoznak ennyi kanyarral. Ráadásul a népsűrűség és a beépítettség sem olyan megtévesztő felénk, mint itt. Talán ennek is köszönhető, hogy az eredetileg kitűzött célunkon, Keszthelyen némileg túltekertünk. Pedig elég gyakran meg is álltunk Dóri miatt. Dodó hihetetlen fegyelmezetten már a sokadik ”előszörjét” teljesítette a nyaralás alatt. (Először: hajózott, vonatozott, hegyet mászott, fürdött a Balatonban és végül ült bicajon) Épp az egyik megállás során, amikor a padon ülő lányokat fotóztam néhány méterrel távolabbról, tűnt fel a háttérben egy felirat, mely a visszaút lehetőségeiről tájékoztatott. A probléma ezzel csak annyi volt, hogy míg Tihany érthető okokból hatvanegynéhány kilométerre tényleg mögöttünk kellett, hogy legyen, addig a táblán látható: „Keszthely 1 km” felirat igen csak meglepett. Eljöttünk Keszthely mellett és észre sem vettük. Na mindegy, a napunk ettől függetlenül igen szépre sikeredett. Megnéztük a belvárost, a kastélykertben egy szépet heppáztunk, majd megebédeltünk egy elfogadható minőségű önkiszolgáló étteremben. Sajnos ekkor azonban észrevettük, hogy Dóri lázas. Programváltozás: kilátó és geocaching törölve, nyomás haza a kempingbe. Dóri az első adag panadoltól jobban lett, de azóta is megfigyelés alatt áll. Mi, Grétivel strandoltunk és horgásztunk is egy kicsit a nap hátralévő részében. Kb. ennyi a mai napról elég is. A lényeg úgy is látszik majd a képeken…
Legközelebb már otthonról írok az utolsó két napról. Holnap elvileg pihi, strand és persze Dóri gyógyítása a program. Utána indulunk haza, elvileg a déli parton, hogy találkozzunk a Kaszás családdal. A helyet és a programot épp most keresi Ildi…