Mai Gréti aranyköpés: Gréti az úton hazafelé végig fecserészik. Nem csoda, mert nagy lányunk odaúton humott egy szerény fél órácskát.
Szóval jövünk a Tisza-hídon. Egyszer csak – mert gondolom más nem jutott eszébe – méltatlankodik kicsit:
– Haragszom a Tiszára, mert nem látszik a „medve” !
– Miii? – kérdezem, de már javítja is:
– Őőő a medre… Így nem tudtunk a víznek a partján sétálni. – Magyarázza a Gréti a menthetetlen poént. 🙂
Dóri szülinapja óta nem jelentkeztünk. Alapvetően jól vagyunk. Ildi jobban érzi magát a gyógyszerek szedése óta. Persze igazán megnyugtató az lenne, ha hetente látná egy szakorvos a hetente levett laborok után (szerintem), de hát majd a hónap végén… Ami rossz, hogy mi sem látjuk a labor eredményeket. Hogy a 21. században miért van ez így, ha elektronikus úton dolgozzák fel és kerül az orvoshoz is? No ez egy jó kérdés.
Gréti első nagyobb tavaszi kimozdulásakor – Szentesen járt a mamáéknál – menetrend szerint allergiás lett. 4 éve tudjuk, hogy allergiás a gyerek. Minden évben március április fordulóján, illetve nyár végén a parlagfű szezonban náthás és fullad. Voltak is a napokban a fél évre előre kapott időpont alapján a pulmonológián. Gének egyébként csak porra és lisztatkára van kimutatott allergiája. Ez persze ott is van a papírokon. Így aztán a diagnózis adott, a terápia adott: azaz a szokásos gyógyszerezés mellett kerülje a port. Nem mintha áprilisban több por lenne, mint máskor…
Az ilyen apróbb, az egészségügyben tett kirándulások és kiábrándulások után egy kis képes beszámoló lesz még itt az elmúlt két hétről. Volt mit megörökíteni. Docó ugyanis rákapott a hintázásra. Annyira bejön neki, hogy amikor ki akarjuk venni, kapaszkodik, szinte beleragad az ülésbe, aztán ha nagy nehezen eltávolítjuk, még percekig hangosan méltatlankodik az eljárás miatt. Persze a nagylány se sokkal különb. Ahogy Gréti hintázik – gyakorlatilag a holtpontig lökve a hintát – attól meg a hideg ráz ki. 🙂 Voltunk sokfelé: biciklit nézni Grétinek, akvárium alkatrészekért (mert felújítottuk a világítást, szűrést), vettünk pár halacskát is, McDooo-ba is jártunk párszor. Az az igazság ez a sok program főleg Bertinek érkezésének köszönhetően alakult. Berti kacagtatóan kényelmes és ami azt illeti kezd hozzánőni a család feneke. Ennyi önkritika talán belefér búcsúzóul. 🙂 A képek és egy kis vidám szülinapi montázs a tovább után… „A szülinapi óta…” bővebben
A lányok meg feng shui-zták, szóval velünk volt az ERŐ, plusz Tibi kapcsolatai. Így aztán pénteken egy pesti kiruccanás alkalmával hirtelen új autót üdvözölhettünk a családban. Ma felmerült, hogy is hívjuk egyszerűen, röviden a félig-meddig családtag járművet, mert hát a 307SW egy kicsit talán túl műszakis jellegével nem egy könnyen kimondható név. Korábban a Jetta egy nagyon helyénvaló és illő név volt a kiszolgált öreg hölgy számára. Volt némi tanakodás, aztán Ildi mentő ötlete alapján megnéztük a naptárat milyen névnapok vannak március 29-én.
Mivel ma is csak az esti híradóra értem haza, így ez a mostani sem a leghosszabb beszámolók közé fog tartozni az már biztos. A szentesi hétvégéről a képes beszámoló következik: ITT!
A napokban volt a mama szülinapja. Így az unokák csapata teljes létszámban vonult fel ma Domaszéken. Volt gyerekzsivaj, rajzolás, vadászat, pacinézés, sok-sok finomság a mama konyhájából, meglepetés, torta. S még a nap is kisütött, látni lehetett a tavasz első jeleit. Hosszan, akár reggelig lehetne írni az élményekről. Szerencsére igyekeztünk megörökíteni a szép pillanatokat!
Most így pár perccel egy borzasztó feszes nap zárásaként próbáltam magam pozitív gondolatok irányába terelni, merthogy ez a nyugodt alváshoz sem lenne hátrány. Elsőként az jutott eszembe végre kész a bringám. Jó idő is van, akár bicajozhatnék is. Na de éjfélkor? Végül annyiba maradtam, hogy keresek valami kerékpáros képet. Nem jutottam messzire, csak a 2010-es balatoni képekig… Ez tényleg pozitív emlékeket ébresztett. Elhatároztam, hogy a jövőben ha rám jön valami hasonló késztetés, válogatok párat, kedvencek képeket egy-egy megörökített pillanatunkból. Ez lesz az ún. visszatekintő (retrospektív). Katt a képekre…
Gé, az első hajóútjánKölcsönzés. Tekerés, Gyenesdiás. Kilátó. Meki. Tekerés. Relax.Naplementére várva. Gréti szaladt, főzött és ezen mások is jókat derültek...A csodálatos naplemente.
Nos, nem tudom hogy van mostanában a Lábatlani Papírgyár. Remélem még él és működik. Ha eddig kihúzták, akkor most jön a fellendülés. A családi papírzsepi fogyasztásunk nemzetgazdaságilag is kimutatható fellendülést hoz az ágazatnak. Írtam korábban, hogy betegek a lányok. Gréti talán már kifelé lábal, Dóri is javul, viszont még folyik az orra, és nem értem honnan képes ennyi cucc kifolyni az orrából egy ilyen kis gyereknek. Ildi, szegény most van a közepében. Én pedig már borzongok és fáj a fejem, ami nem jó jel… Napi 2 gramm C vitamin… – mondta Szentgyörgyi Albert. Azt hiszem ennek ma eleget fogok tenni, s remélem megelőzöm a bajt.
Szentgyörgyi nevét sem hiába emlegettem. Délelőtt Grétussal az Szentgyörgyi Albert Agorában múlattuk az időt. Egy kellemes zenés mesejátékon jártunk. A csintalan trombitást az Universitas Szimfonikus Zenekar és a GRIMASZK színpad adta elő. A műsor alapját Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című műve adta. Nagyon tetszik a kezdeményezés, hogy így hozzák közelebb, s teszik feldolgozhatóbbá a kis gyermekek számára is a klasszikus zenét. A szervezés sajnos hagyott némi kívánnivalót maga után. A zenekar elfoglalta a terem felét, sok volt a látogató és kevés lett a hely. Ez némileg rányomta bélyegét az előadásra is kicsit. Mi oldalt tudtunk leülni végül, s Gréti bár szinte végig az ölemben ült, nem látott mindent. Ennek ellenére tetszett neki, és mi kell nagyobb elismerés, minthogy Gréti a folytatásra is azonnal igent mondott. Igyekszünk hát ott lenni a következő előadáson is…
Egy Gréti klasszikus elszólás, ahogy a mamának beszámol az élményről: – Milyen hangszerek voltak a zenekarban? – Fúvós, húzós…
Csak telefon volt nálam, nem sikerültek túl jól a fotók, de azért párat emlékül…
Itt ültünk mi, a színpadon...Akvárium is volt, de látszott, hogy ezt is nem rég telepítették oda... Ilyen szép cápaharcsa volt benne.A végén megnéztük a Bogyó és Babóca kiállítást...Bogyóca 🙂
A lányok ma kiugrottak Domaszékre. Aniék is ott voltak, így a nagy lányok tudtak játszani egymással, Doci pedig életében először hintázott. Ani fotózott is, íme az eredmény!
Az elmúlt két hétben remélhetőleg az unalmas, nedves tél végnapjait éldegéltük. A múlt hét végén Szentesen jártunk, csak kedden jöttünk vissza Szegedre mert síszünet volt, amire én ugye szabit vettem ki. Nagyon jól jött ez a kis szusszanás, távol a szegedi hétköznapoktól. Ennek megfelelően Szentesen nem is sikerült egyet sem fotóznom a nagy semmittevésben. Gréti közben meggyógyult, ám most hétvégére újra beteg lett. A diagnózis szerint gennyes cucc csorog hátra a torkán, ettől köhög és lázas. Dóri is életében először meghűlt. Folyik az orra és kicsit piros a torka. Gyanakszom magamra, hogy én vagyok a ludas. Amikor kedden hazatértünk a lakás belső hőmérséklete 18 fokos volt, mert a fűtés időzítését kissé elszámoltam… Ettől eltekintve jól vagyunk. Ja igen, a munkahelyet leszámítva. Az persze most már egyre inkább egy tragikomédia helyszíne, amelyből a komédiát lassan gyomlálják ki az átalakulással járó nehézségek. Erről ennyit… És, hogy valami igazán jó hír is kerüljön ebbe a posztba. Öcsém betöltötte a 30-at! Innen, utólag is boldog születésnapot kívánunk neki! Vasárnap ellátogattunk hozzájuk mi négyen és a mama, tata. A kialvatlanság sem árthatott a rövid köszöntésnek. Öcsém és Vera reggel 9-ig buliztak előző este. Mi Ildivel legalább 9-szer keltünk fel a gyerkőcökhöz éjszaka. 🙂 A nap fénypontja, Peti málna tortája lett, mely a zsűri szerint igen-igen kiemelkedő, remek darabnak sikerült. Még szerintem is megérdemelte a 9 pontot. Pedig az igazsághoz tartozik, hogy nálam 10 pontot csak csoki torta kaphat… A képek pedig ITT láthatóak!
