Gréti szombat reggel elég csúnya köhögéssel ébredt. Bár fél óra alatt helyre rázódott a gyógyszerektől, a torka továbbra is fájt, így Ildi csak el vitte az ügyeletre. Kiderült, hogy tüszős mandulagyulladása van. Antibiotikum. Plusz egy hét szabi itthon. Mindez persze ma reggel nem különösebben érdekelte Grétit, amikor meglátta az éjjel hullott havat. Szánkózni szeretett volna. És még viszonylag jól is érvelt, mert emlékeztetett, hogy ő decemberben azért nem tudott szánkózni, mert nem volt szánkó, utána pedig azért, mert el volt törve az ujjacskája. Mit volt mit tenni, megindultunk az egyébként olvadó hóban. Gréti már a ház kapuján kilépve transzba esett és a már ismert módon lelkendezve hajtogatta: hóóóó, hóóó, apa, nézd mennyi hóóó! – Pedig az úton és a járdán ekkor már latyak sem volt. A hó bárhol próbáltuk már összeesett, és a szánkó sem akart csúszni. Na, de beszabadultunk a játszótérre… Hogy ott mi történt? A KÉPEKEN jól látható.
Boldog névnapot Dóri!
A borostyánkő titkai
„A valódi borostyán 100%-ban természetes, gyógyszer-mentes alternatívája a gyógyításnak, a fájdalomcsillapításnak, a nyugalomnak és a békének. Kézzel megmunkált borostyánjaink kényelmesek, gyönyörűek és változást hoznak az életedbe.”
Nem, nem őrültünk meg, éss nem is léptünk be egyetlen boszorkányrendbe sem. Barátaink, Szattisék ajánlották a borostyán nyakláncot, mikor meghallották, hogy Dodóra időnként komoly hullámokba tör rá a fogzási mizéria. Már legalább egy hónapja felajánlották a nyakláncot. Mi persze rá is felejtettünk, illetve én a szokásos szkepszisemmel közelítettem a témához. Aztán mostanában már Dóri volt, hogy nyolcszor felkelt éjszaka, így végül tegnap mégis csak elkértük a mágikus láncot. A tegnapi naptól tehát Doci egy természetgyógyászati kísérlet részese. Az eredményről bizonyára napokon belül be is fogunk számolni.
Aki bővebben szeretne olvasni a rejtély tudományos magyarázatáról, annak íme egy link: borostyán nyaklánc fogzásra.
Hétvégi-mix
A tél közepe
Itt a tél közepe. Végre kifelé tartunk belőle. Nem véletlenül mondom, eddig jóformán egy eseménytelen januáron vagyunk túl. Sok kedves ismerőssel találkoztunk ez volt a jó része. Ám jellemzően ők jöttek hozzánk. A leghosszabb családi túránk a távoli Alexandra Könyvesboltba (Árkád) és a városszéli McDonald’sba vezetett. Könnyen kitalálható milyen céllal. Máskülönben igen jól vagyunk. A Bibisujjú Nádszálkisasszonynak szépen gyógyul a keze. Pénteken már a sínt is leszedik, ha minden igaz. A 0406-os ügynök (ismertebb nevén Dóri) szépen fejlődik. 73 cm-es és 8 kg fölött mérlegelt. Növesztett egy fogat, ez 9 hónaposan mondhatni már időszerű. Néha már feláll a gömböc talpaira, ügyesen labdázik és figyelem (!) egyszer már – 3 napja – átaludta az éjszakát. Azóta se… Hiába a pocak nagy úr: mindig felébreszti. Ettől függetlenül Dodó alszik eleget, nap közben még általában kettőt. Gréti viszont a szabi alatt teljesen lemondott a délutáni alvásról. Mondjuk éjszaka általában tol egy 11 órát cserébe. Már számolgatjuk, hogy lesz ebből ébresztés ha oviba kell majd menni… 🙂
CSTI jelenti – Bibisujjú hétvége
A Családi Távirati Iroda jelenti
Sok szépet és jót írtunk már ide, most kénytelen leszek megbontani a sort. Sajnos szombaton este fél 8 előtt pár perccel beleszaladtunk egy kellemetlen és csúnya otthoni balesetbe. Grétus a bal hüvelykujját – éppen a körömágy magasságában – odacsukta a mellékhelység ajtajával. A sérülés a borzasztó fájdalmon túl sajnos olyan zúzódással és vérzéssel járt, hogy még este meg kellett látogatni az orvosi ügyeletet. A röntgen törést is mutatott, így Gréti ujját másnap sínbe és a vérzés miatt egy masszívabb kötésbe helyezték. A fájdalom szerencsére alább hagyott. Vasárnap délután Gréti már gond nélkül tudott az unokatesókkal játszani. Sőt, úgy tűnik állapota és hangulata annak fényében is erősen javuló tendenciát mutat, hogy megtudta az óvodába még legalább egy hétig nem mehet és addig szigorú mese-terápiára fogjuk. Így aztán, 24 órával később már csak a nagy kötözött bibisujj emlékeztetett bennünket a viharos szombat estére.
Jobs és Stuart
Két videó, két előadás, két érdekes téma, két értékes embertől. Nem szokásom hasonló videókat a blogban megosztani, de most mégis megteszem. Fontos dolgokról szólnak, többek között a gyermekeink jövőjéről is…
Év végi karácsonyos szabadságos, meg a szilveszter – És boldog új esztendőt kívánunk!
Kicsit elmaradtunk az írással és a képekkel pedig… Pedig szabadság és nyugalom van. Pedig még azt is terveztem, hogy írok egy éves összefoglalót. Aztán teltek a napok… Most így szilveszter éjfél előtt pár perccel szűk családi körben várjuk 2013-at. Grétus még ébren van, és igen-igen aktív, mert aludt délután (igaz, a nap folyamán minimum óránként kétszer megkérdezte mennyi van még éjfélig). Dodder 11 előtt nem sokkal feküdt le, extra 10 órás ébrenlét után. Ildi még ébren, de kómás, szerintem amint lehet – éjfél után – elmegy pocolózni. Én sem vagyok éppen topon, vagy a nagy írós kedvemben. Ha jobban meggondolom nagyon egyszerűen össze is tudom foglalni ezt az évünket. Az év vége, néhány nap szabadság, a karácsony családi körben eltöltött szép napok mindig megerősítik mi a fontos az életben. (S ilyenkor kiderül: a mindennapok nehézségei – a munkahelyi mókuskerék, a politika és egyéb bizonytalanságok – mennyire irrelevánsak, távolinak tűnnek.) HOPSZ PAUSA! Pár perc múlva szilveszter innen folytatom jövőre, holnap, néhány perc múlva… 🙂
BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK KEDVES CSALÁDUNKNAK ÉS BARÁTAINKNAK!!!
A lányok elmentek aludni közben. A tűzijáték sajnos a köd miatt nem látszott a kívánt mértékben. Hm, kicsit fura lesz ez a bejegyzés, ezzel az új éves megszakítással. Na mindegy! Szóval, ott tartottam mi a fontos az életben… A legfontosabb: a család. A barátaink. Mindannyiunk jó egészsége! Ennek tükrében nyilvánvalóan küzdelmes, szép év áll mögöttünk. Hosszú összefoglaló már nem lesz, de egy nagy és csodás eseményt szeretnék mindenképpen kiemelni. Egy olyan eseményt, amely önmagában és persze következményeit tekintve is a leggyönyörűbb és meghatározóbb eseményünk volt 2012-ben. Persze lehetne erről az eseményről is hosszabban írni, ám én most így 2013-ba belegyalogolva csak egy képet illesztenék ide és mindenki tudni fogja a lényeget…
Amivel tartozom még a kalendáriumnak: az év vége, az ünnepek. No ez sem lesz túlzottan bő lére eresztve: beszéljenek a képek!
Még egyszer boldog új évet és jó egészséget kívánok Mindenkinek! 🙂
Kéz a kézben
Ma Gréti és Dóri együtt aludtak el a matracon. Nem ment könnyen, de végül egymás kezét fogva szunnyadtak el…
Gréti és a hó
Ma délelőtt leugrottunk a Spárba Gégével. Persze a havon át vezetett az utunk. Közben Gréti vigyorogva, nevetve szaladgált körülöttem és folyamatosan ismételgette: Hóóó… Nézd apa, hóóó… Mennyi hóóó! Így aztán hazafelé úton már muszáj volt a téli kislányunknak kissé kitombolnia magát. Végül még a kedvenc hódarabkáját is hazahozhatta: Doci legnagyobb örömére… Képek!