A múltkor azt mondtam több történt egy hónap alatt, mint máskor három hónapban. Az utóbbi két hétre nem tudom mit írjak…
A legfontosabb dolog talán az, hogy Grétus a gyógyulás útjára lépett. Néhány kétségbeejtő kórházi nappal, s ezen keresztül sok-sok negatív tapasztalattal lettünk gazdagabbak. A magyar egészségügy nagyon nincs rendjén. A látottak talán megérnének egy hosszabb írást, most azonban még annyira rossz emlék, és annyira kimerültek vagyunk tőle, hogy ez mindenképpen későbbre marad…
A lakáseladás kisebb kalandokkal rendben zajlott. A leginkább munkás részét, a költözést a tavaszi szünet, a család és a barátok apraja-nagyja segítette. Köszönjük Nektek! Az albérlet belakása, postaátirányítás, szolgáltatók átíratása, lakhely ki- és bejelentése, gázszivárgás, térdficam, és még sok minden más színezték az amúgy sem unalmas napjainkat. Remélem (bár tudom, hogy nem) nyugisabb hetek elé nézünk…
Néhány kép és a közös selfie-nk az összefoglalóhoz.
A költözés annyira gyors és hatékony volt, hogy még Dodót is majdnem elcsomagoltuk..Költözés avagy egy Péter, három Attila és a kínai lámpaLóri húsvét este már az új hellyel ismerkedettGrétus eközben megjárta a hadak útját A tata közben felújította a domaszéki játszóteretVégre együtt...
Összefoglaló egy olyan hónapról, amelyben több történt, mint másik háromban. Na nézzük: Lóri immár a várakozásokon felül gyarapszik. Lóránd nyugodt gyerek, de néhány hét elteltével megtanulta, hogy egy olyan családba született, ahol ha éhes, akkor jobb, ha sürgősen és maximális hangerővel jelzi azt. Jellemzően szeret mellen lenni. Mivel azonban Ildi mellei brutálisan sebesedni kezdtek (a sok kence ellenére), így némi tápszeres segítséget kellett adni, hogy a kis falánk ne éhezzen. Ennek eredményeként Lóri, mint egy kis dinnye kerekedni kezdett. Volt olyan két hét mikor közel 50 dkg gyarapodott. Felköszöntöttük a szülinaposokat, a domaszéki mamát és a szentesi tatát. Ezekről az események lesz majd kép is.
Két hétig 12 óráztam a suliban, mert a gyerekekkel a DUE médiapályázatait készítettük… Említésre méltó, de erről nem lesz kép. Gréti március 13-án beteg lett. Sajnos még most sincs teljesen rendben. Egy igen komoly és ritka betegséget kapott el, amellyel 24 órás megfigyelésre még kórházba is be kellett vonulnunk. A kórház durva volt, egyikünknek sem ez lesz a kedvenc élménye. Az orvosok lassú felépülést ígértek…
Úgy tűnik eladjuk a lakást,
a foglalót lerakták,
mi elkezdtünk csomagolni, kiköltözni,
vele párhuzamosan albérletet kerestünk, ahová húsvétkor tervezzük áthelyezni székhelyünket.
Amint a képes összefoglaló is tanúskodik róla, nem unatkoztunk. Ja, még Dóri se maradjon ki! A kis három éves igazi diktátor lett. Ez részben a dackorszak, részben Lóránd születésének, az új felállásnak köszönhető. Hihetetlen okos, s ezt persze ki is használja. Állandóan dumál, hízeleg, hisztizik, alkuszik mikor éppen mi áll érdekében. Búcsúzóul egy Dóri örökzöld: – Anya, megkaphatom a cumimat, hogy csöndben maradjak? 😀
Kicsi, rövid februári képes összefoglaló következik. Természetesen a főszereplő kis családunk legújabb tagja, Lóri…
A februári hétköznapjainkat valóban hétköznapi dolgok töltötték ki. Például újra kellett terveznünk az összes napi rutinunkat (esti együttlét, fürdés, vacsi, altatás stb.). Mivel Londri napirendje még alakulóban van, így persze a tanulási folyamatnak sincs vége.
A lányok nagyon örültek és jól fogadták Lórit, akinek így szintén akadt tanulnivalója, mert az állandó rajongó táborát képező két nővérkéje mellett napközben nem könnyű aludnia. Ami számomra hihetetlen, hogy a két lány viszont simán alszik a legnagyobb éjszakai Lóránd koncertek közepette is. Ezt meg én tanulnám meg szívesen a lányoktól. Jellemzően, ha pár percnél tovább tart Lóri nyüszije, akkor legalább fél óra mire visszaaltatom magam. Persze a kevés alvásnak is van jó oldala. Bő két hét alatt sikerült kiolvasnom egy újabb Karczag György könyvet, kb. felét éjszaka és hajnalban… 🙂 Szóval vannak jó, és kevésbé jó éjszakáink. A jók éjszakák talán számosabban. Ildi szerint – akinek nyilván a legdurvább az éjszakai őrjáratozás – egyelőre NO PARA. Csodálom. Pénteken reggel mikor émelyegve másztam ki az ágyból még ő nyugtatott engem. Pedig ő felét sem alhatta aznap éjjel az én 3 órámnak.
Lóri egyébként gyarapodik, lassan visszanyeri a születési súlyát. Az utóbbi pár napban láthatóan egyre többet figyelt fel a környezetére is. A homlokát ráncolva próbálja azonosítani a hozzá beszélőket. Habitusra nagyon nyugodt baba. Fürdetés közben már nem sír, sőt láthatóan élvezi a langyosnál kicsit melegebb vizet is. Egy dologban nem szabad packázni vele. Ha éhes, akkor nem ismer tréfát. Ma egyébként elkövettük az alaphibát. Úgy jött ki, hogy ébredés után, üres hassal próbáltuk neki az esti fürdést eladni. Na, nem volt vidám a srác, és a fürdetés sem lett az.
Jelentem, a kiságy kókuszmatracával a már ismert problémák jelentkeztek. Ahogyan anno Grétinek és Dórinak is, most Lóránd fiamnak is elkezdte törni a derekát. Elkapattuk, szeret kézben. 🙂 A mamák, ha jönnek persze dajkálják, és úgy látom különböző tudományos magyarázatokkal megtámogatva Ildi is szívesen tutjgatja Lórit: „mer’ ugye a Suttogó szerint így kell”. Én persze mindent elhiszek. A lényeg, hogy a kisfiam jól érezze magát. Az viszont tény – a képek is tanúskodnak róla -, hogy Lóri ma már a délutánt már nem a kiságyban, hanem a nappaliban a kanapén, a szoptatós párnán szunnyantotta át.
No itt a vége. Miután mégis csak szöveges is lett ez a beszámoló, íme azért a februári Lóránd képek.
Tíz nappal a 11. dédunokája megszületése után, 95 éves korában az utolsó nagyszülőm is eltávozott az élők sorából.
Nyugodj békében Dédi! Megőrizzük az emlékedet!
Az esemény nem váratlan, A boldogságunk páratlan, Mert tegnap este úgy esett, Lóránd fiam, megszületett.
Ez az SMS adta hírül tegnap reggel, hogy Lórándunk kedd este érezte időszerűnek érkezését.
A sztori úgy kezdődött, hogy Ildi 20 óra körül jött ki a gyerkőcöktől, és a hasa tetején érzett többször is ismétlődő fájást. Mivel ismétlődő volt elkezdtük mérni az időt. 8, 7, 6 percenként jöttek a fájások. Mivel Ildi homályos emlékei alapján maga a fájás nem emlékeztetett egyetlen korábbi szülésnél érzettre is, így némi méricskélés és lamentálás után ezzel a szöveggel hívta fel a dokit:
– Jó estét Doktor Úr! Elnézést a kései zavarásért! Igaz, hogy már két gyermeket szültem, de biztos ami biztos rákérdeznék… A doki megnyugtatott bennünket, s mondta hogyha fél óra múlva sem változik a helyzet, akkor azért induljunk el. Ildi zuhany, mama és tata Domaszékről rekordsebességgel érkezett, és már mentünk is be a kórházba. A látogatási tilalom miatt a portáig jutottam Ildivel. Nem mintha fontos lenne, de megemlíteném, hogy a portás nem várta meg a beteghordókat, hanem nagyon előzékenyen Ildi után vitte a csomagját. Erre szükség is volt, mert Ildi negyed órán belül jelzett, hogy ne várjuk 6 ujjnyira ki van tágulva. Ezúttal nem lehettem jelen, így szülés körülményeiről nem számolnék be, ezt majd Ildi megteszi. A lényeg, hogy 11 körül kaptam az hívást Ilditől, hogy 22 óra 47 perckor 3980 gramm súllyal, 53 cm hosszal megszületett kisfiunk, Lóránd. Persze elkapott az öröm és a Jeeeessssz! életérzés. Éjjel 1 óráig még vagy háromszor beszéltünk Ildivel, 2 óra körül alig bírtam elaludni, hajnali 5 előtt pár perccel pedig magától pattant ki a szemem… A hihetetlen energia miatt másnap semmi fáradtságot nem éreztem. Gé ment suliba, én pedig dolgozni. Böbe mamának jutott Dodó őrzése. Azt hiszem egész nap néhány milliméterrel a föld fölött jártam. Ildi telefonjára internetet és dropboxot raktunk. Így naponta többször beszélve és képeket kapva Lóriról egészen elviselhetőnek tűnt, hogy nem mehetek be hozzájuk. Este még próbálkoztam egyszer a klinikán, mert a kórházi kosztot kiegészítő ellátmányt kellett vinni, de sajnos a szigorúság nem enyhült. A portás viszont ezúttal is nagyon készségesen kézbesítette a csomagot. ( Piros pont a klinikának!)
Aztán este kipukkantam, blogolni már nem volt erőm. A sok gratulációt és jó kívánságot is bezsibbadva lájkoltam végig a Facebookon, már válaszolni sem futotta… Most az van, hogy nagyon türelmetlenek vagyunk a lányokkal. Várjuk már nagyon haza Ildit és Lórit!!!!
Íme néhány kép az elmúlt két napból…
Halló Világ, itt Lóri! Egy órával a világra jövetel után..Mindeközben pár kilóméterrel odébb egy cica és egy zsiráf nyugodtan áthorpasztotta az éjszakát...Az Ildi küldte első képek egyike, melyen Lóránd általában nyugodtan aludtKözben elkocogtunk ellátmányért. A Gréti hóna alatti kis dinnyét is hazavittük...A szentesi mama kiszúrta kire hasonlít Lóri. Igaza van? (Balról Lóri, jobbról Dóri)Családi ölelés, még ketten hiányoznak...Na szevasztok! Megtörtént a csoda, Lóri végre kinyitotta a szemeit is...
A "házi orvosaim" és énOtthoni ellátásra szorultamAz erőszakosabbik "doktorom"Nem emlékszem pontosan, azt hiszem agyműtétem is volt.:-)A fullos ellátás után egy közös kép
Mikor ma hazaértem (6 óra után) Dóri azonnal bemutatta új tudományát a fekvőtámaszozást. Persze Gréti is csatlakozott, így már ketten emelgették merev karral a feneküket. Miután mondtam nekik: ez nem fekvőtámasz és Lóri megmutatja majd nekik hogyan kell igazából, Dodó azonnal átlátott a szitán: – Tesó megszületik, nem tud majd fekvőtámasztani.
Ébredés után a kisimult Dóri panaszolta Ildinek, hogy: este nem tud egy-kettőre elaludni, Gréti horkol.
UPDATE – Fürdetés közben Dodó csapkodja a vizet, főleg Grétire, rám, meg ahová megy.
– Mit csinálsz? – Kérdezem. Erre Dóri a szokásos vigyorával:
– Grétinek vízkupacot. 🙂
Régen volt már, újra itt a retrospektív rovat. Igaz, ebben a bejegyzésben most nem az igazán régi képek kerülnek fel a blogra, de még is csak visszatekintés… Az utóbbi karácsonyra pillantunk vissza, mert remek volt ez a téli szünet, szeretünk nosztalgiázni, és megér egy fotóalbumotez a pár képecske.
