Aminek még vége sincs —> Dóri hete

Dodónak rendkívül eseménydúsra sikerült ez a hét. Amúgy is egyre mozgékonyabb lett az elmúlt hetekben. Már egy ideje, ha valami érdekes volt és nem látta, karral kitolva magát fekvő helyzetéből vízszintesen (nem a tengelye körül) ráfordult a témára. Rendszeresen találtuk pl. a kiságyban – szerintünk meglehetősen kényelmetlen testhelyzetben –  csendben nézelődve úgy, hogy derékszögben elfordulva feküdt. Ilyenkor fejjel a fal felé fordulva a matricákat vagy a festés minőségét vizslatta(?). A sonkák pedig kinn a rácsok között szellőztek. Aztán egyre többet riszált hassal, fenékkel, míg aztán teljesen ki is tolta magát kézzel. Ez a totális torna odáig vezetett, hogy Kicsi-Manci a héten megindult hátrafelé. Kúszva.
A héten elkezdődött a hozzátáplálás is. Úgy tűnik ez vegyes sikerként könyvelhető el, mert az almalé kis fintorgás után csúszik, ám a püré kemény ellenállásra talált Dóri részéről. Lásd alábbi kép. (Videót a gyengébb idegzetű olvasók és gyermekünk imidzsének megőrzése érdekében nem áll módunkban bemutatni). Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Aztán szintén a napokban elkezdődött a fogzás. Mára már Ildinek sikerült betekintést és betapintást nyerni Dóri szájába, és állítólag kettő foga is jön. Gréti őszinte sajnálatára, mert a rügyező fogakban Docó előbb-utóbb komoly védelmi eszközt fog találni Gréti néha már túlzó ajnározása ellenében.

Végül és nem utolsó sorban ma levágtuk Dóri haját. Persze ez sem volt egyszerű… Maga a döntés sem, mert amikor nyáron én mondtam, hogy „melege van a gyereknek”, akkor Ildi mondta, hogy „de olyan szép…„. Aztán mikor Ildi egy hónapja kigyönyörködte magát és mondta, hogy „na akkor vágjuk le„, akkor én éreztem úgy: „tényleg jól áll neki és lassan vége a nyárnak, meg ne fázzon”. Nem mintha ez bármit is változtatott volna a leányzó, akarom mondani a haj fekvésén, mert 1. tényleg hosszú lett, a szemébe lógott 2. hajerősítés miatt amúgy is le akartuk vágni, csakúgy mint anno Grétiét… Na ebből a határozott és tervszerű okosságunkból lett az, hogy ma levágtuk Docó haját 1 cm-esre. Ma, amikor az országos hidegfront miatt lassan már benn is fűteni kellene. Ügyes szülők. 🙂 És persze az 1 cm-es hajzat is csak úgy igaz, mint a folyók vízállása… Átlagosan. Többnyire ugyanis sikerült, ám helyenként maradtak 5-10 cm közötti szálak, a tarkóján pedig – egy részt Dóri türelmetlensége, másrészt a fodrászszakvizsgám hiánya miatt – jóformán semmit sem vágtunk. Úgyhogy sikerült egy igen érdekes, retro – legutóbb talán a Mad Max 3.-ban láthatott – külsőt kölcsönözni leányunknak. (Erről kép az alábbi KINCSEINK bejegyzésben található.)
Szóval Dórinak eseménydúsra sikeredett ez a hét… És még nincs vége. 🙂

A vitézek hazatértek

A múlt heti gyomorrontás, vesegörcs, szénanátha és az egész heti hátfájás levezetéseképpen Szattissal, Sz. Andris kollégával és két barátjával (Zsoltival és Nándival) nekiugrottam az Ember a gáton túrának. Élmény, mozgás, tempó, csárdázás, ülepedés, találkozás kedves emberekkel, 72 km meg volt, s nagyon élveztem.

 

A vitézek lóra szállnak
Esőt mondtak. A nap lement-e?
A vitézek bajbaesetteken segítenek (nekünk szerencsére nem volt defektünk)
A jussunk.

Rötyögős labdaboxolás

A napokban új sportág kezdi meghódítani nappalinkat. A három lány együtt tornázik, Dóri még rötyög is hozzá, így teljes a siker.
Ez a LABDABOXOLÁS.

Dóri mérlegelt

Dóri ugye szeptember 6-án volt 5 hónapos, azaz egészen pontosan 0,41666… éves. Ma pedig Ildivel a védőnőknél voltak. Izgatottan vártuk mit mutatnak a műszerek.

Nos, Dóri 67 cm hosszú és 7150 gramm, azaz 5 hónapos korára megduplázta a születési súlyát.

Jön a vonat, megy a hallé…

Az imént frissült a Majmucnézés bejegyzés a képekkel…

Voltunk halászléfőző fesztiválon nyamm… Nem olcsón, nagyon finom halászleveket kóstoltunk két nap is. A második napi fehértói halászlé azon túl, hogy top kategóriás volt (nálam), kellően pikáns, csípős fűszerezése miatt amilyen gyorsan fogyott, úgy ment át rajtunk.  Plusz okozott némi hajnali napirenden kívüli tevékenységet kis családunknál. 🙂
Közben Gréti szombat délelőtt unatkozott, de nagyon… Ezt viszont én untam meg és elvittem a „játékgyárba” (értsd: Gulliver). Életében először volt itt, kicsit tartottam tőle, mert hát lát és hall mindenfélét az ember a fél boltot felvásárolni akaró gyerkőcökről… Na, Gé nem tartozik az ilyen gyerekek közé. Tágra nyílt szemmel csodálkozva járkált a polcok között: ilyen is létezik? Aztán amint az alábbi snip mutatja találtunk Fenfának egy tesót, az ő neve Flóra. Talán csak azt néztem be, hogy kicsit hangosabban kongat és zakatol a kelleténél… Kandikamera:

Dóri forog 2. rész

Docó már a hasáról a hátára is át tud fordulni. Valójában augusztus 21-én sikerült neki először, majd 2 nap múlva még egyszer, és utána egy hétig semmi. Ezért arra jutottam, hogy ezek az akciók inkább a véletlen számlájára írhatóak, semmint a helyes technika alkalmazására. Viszont úgy tűnik, hogy abban az egy hétben fejben tökéletesítette a technikát, mert csütörtök óta simán megy a forgás. Persze mindig csak akkor, ha nem voltam a közelben. Ma azonban szerencsém volt, mert nem elég, hogy végre láttam egy professzionálisan kivitelezett hátra fordulást, de Dóri ezt azonnal megfejelte egy hasra fordulással is. Szóval teljes a műsor, mehet a pörgés-forgás! 🙂

Last minute majmucnézés

A tegnapi napot Rékáékkal töltöttük. Így nem lepődtem meg túlságosan, amikor Gréti már korán reggel ébresztett, annyira izgatott volt. Azon jobban elcsodálkoztam, hogy szinte mindjárt fel is öltözött. Miután megdicsértem, hogy milyen csinos, a következő választ kaptam: „Tudod anya, hogy én odafigyelek a színharmónikára!” 🙂
Aztán végre (Gréti szerint nagyon sokára) megérkeztek Aniék. Réka rekordsebességgel szaladt fel a négyemeletnyi lépcsőn, így mire a többiek felértek, a két nagylány már el is vonult játszani. A 4 gyerekkel rövid idő alatt játszóházzá alakítottuk a nappalit miközben Docó békésen aludt. Külön sikerélményként éltem meg, hogy amíg Ani elment a könyvtárba, Petra itt maradt velem és a nagyokkal. Bár az a gyanúm, hogy nem az én társaságom volt neki ennyire csábító, hanem inkább Dóri, ugyanis Pepe nagyon rákattant a kicsire. Ilyenkor mindig mondom Aninak, hogy kellene neki egy kistestvér. 🙂 Szóval jó telt a délelőtt. Aztán az apraja rápihent a délutáni programra, mert miután a Tádés mama és tata is becsatlakozott hozzánk, a Vadaspark felé vettük az irányt, hiszen az mégsem járja, hogy úgy múljon el a nyár, hogy nem láttuk a zsiráfokat! A lányok kézen fogták egymást és rohantak egyik állattól a másikig, éppen csak annyi időre megállva, hogy beazonosítsák, hogy mit látnak.  Néha valamelyik felnőtt segítségét kérték, sokszor pedig már messziről kiabálták, hogy milyen állatot látnak. Volt, amikor nem pontosan emlékeztek a nevére (Réka: Most jön a kalapos madár! Ez lenne a sisakos kazuár.), néha pedig mint régi barátot üdvözölték (Gréti: Ott a rozsi, szia rozsika! Ha valakinek nem lenne egyértelmű, ez a rozsomák becézése volt.) Leltárba vettük az újszülött állatokat is. Messziről láttunk egy hópárduckölyköt, megtaláltuk a tapírkölyköt is, sőt a nagyon mozgékony aranygibbonkölyköt is láttuk az anyukájával ugrálni a fák tetején. Most először végre sikerült is bejárnunk az egész parkot, így azt hiszem mindenki kellemesen elfáradt, szép nap volt!
Képek hamarosan.

UPDATE: KÉPEK ITT. (Köszi Ani a képeket!)

Háztáji stand-up

Jó hangulatba értünk haza a kis algyői sütizős kiruccanásból. Fürdetős, két süti és a tejcsi után mindkét leányuknak igen jó volt a hangulata… Mai háztáji stand-up comedynk fellépője: Gréti, hálás közönsége pedig: Dóri, akit egyes-egyedül a tesőja tud ennyire (vagy még jobban) megkacagtatni.

Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy az alább látható képsorok éles, magas hangokat, sőt helyenként erős sikkantásokat is tartalmaznak, ezáltal alkalmas lehet nyugalmuk megzavarására! Következő bejátszásunkat tehát csak kevésbé érzékeny nézőinknek ajánljuk! 🙂

Szállt a forgács…

Gréti ma délután jött haza Szentesről. Ildi egy kincskeresős meglepivel várta itthon. Úgyhogy nem sokkal a hazaérkezés után Gréti kalapácsa alól kőkeményen szállni kezdett a forgács, kereste a gipszbe süllyesztett kincseket.

UPDATE: 10 perc kopácsolás után Gréti (kicsit elfáradt, így) szünetet rendelt el. A kincs megtalálását későbbre halasztottuk…

Gréti kemény munkában, még a védőszemüveg is elcsúszik...

 

Hm, meg van már az áttörés? Nincs, de jól láthatóan lesz mit takarítani...