Év eleji átállás, pótszilveszter, marcipán

Régen írtunk. Nincs oka, talán csak annyi, hogy a szünet utáni sebességváltás nem ment könnyen. Vissza kellett állítani a bioritmusunkat a munkás hétköznapokra. Grétinek volt is egy kis köhögése a múlt héten, így pár napot kihagyott az oviban. Hát nem mondanám, hogy depis volt miatta… Pénteken Dr.Sanya lejött Szegedre, átvette az egyetemen a három nyelven kiállított igazoló okmányokat. Ebből lett a pótszilveszter Szattisékkal és Dokiékkal. A főzés nem tartott sokáig, jól sikerült az este. Nagy meglepetésünkre Gréti ismét bírta símán éjfélig. Sőt igazából úgy kellett elzavarni aludni.
A Pocaklakó és Ildi jól vannak. Pénteken volt UH, de a Mazsola fedezte a hácsóját, így a dokinak ezúttal nem sikerült betekintenie a lábai közé. Ennek ellenére előkerült az utóneves könyvecske. Ildi és Gréti listázott. Ez már 99% biztonsággal az a lista ahonnan Lilipisti nevét választjuk:
Lány nevek: Abigél (khm), Adél, Alíz, Anett, Csilla, Dominika, Dóra, Emma, Helga, Liza, Luca
Fiú nevek:  Ákos, Áron, Barnabás, Kornél, Márk, Márton
Kiemeltem a  szerintem esélyeseket. 😉

Néhány kép a pótszilveszterről a  ITT.

Végezetül egy vicces Gréti elszólás…
A nappaliban hesszeltünk ma délután, épp mielőtt Gréti gyurmázni kezdett.
Gréti tortát szeretett volna csinálni. Ildi felajánlotta, hogy rakhat rá kis gyertyákat is.
Gréti ezen, amúgy grétisen belelkesült:
Jóóóó… És rakhatok rá matricát is?
– Mat-ricááát? –
kérdeztük Ildivel kánonban –  Gréti a tortára nem szoktak matricát rakni..
Gréti homlok ráncolva, komolyan közbevágott:
Rosszul mondtam, nem matricát, hanem marcipánt
😀

Szegediesen göngyölt Gréti tekercs

 

 

 

CSIRSZ!

Tegnap még nem gondoltam volna, hogy az íráshoz szükséges bioaktivitást fel tudom ma mutatni. A szilveszter este/éjszaka remekül sikerült, az újévi fogadalmak  is köszönik szépen már jól vannak. A borokat kivégeztük. A lányok csodás étkekkel készültek,  egészen éjfélig ettünk-ittunk. Én valósággal egy gasztronómiai tanösvényen éreztem magam. Kár, hogy kicsit későn vettem észre, hogy túlpakoltam a bendőmet… A gyerekek remekül érezték magukat. Gréti a szokásos módon visszafogott volt, a társasjátékokba/kártyázásba azért bekapcsolódott. Másnap reggel indulás előtt csak annyit mondott halkan, még egyet Attiséknál aludhatnánk. Kell ennél jobb kritika az estére ? 🙂 Amúgy az eredeti menetrend szerint a gyerekek 10-11 körül önként mentek volna aludni, majd a felnőtteké lett volna a táncparkett.  Ezzel szemben a gyerekek szenzációsan bírták az estét, jóval éjfél után dőltek ki sorra, akkor már az anyukákkal egyetemben. Az extrém/apuka szekció rövid ideig egy nyugdíjas klub erejével még igyekezett küzdeni a hangulat felpörgetéséért. Ám a felkészületlen gyomrok/emésztő szervezetek a díványokon vízszintesbe dőlő csevegést tették lehetővé. Én hajnalban még megpróbáltam egy Gazdálkodj okosanra bírni az időnként horkolást mímelőket, de csak annyit értem el vele, hogy Attist felébresztettem,  így ő egy félórás levezető csoszogást gyakorolt a vaksötétben. Hajnali 4 óra tájt haltak el mozgolódásunk utolsó hangjai, majd 4.15-től már csak alvásunk neszei rezzentették meg időnként a nappali ablakait. Képek a Családi Interaktív Reláxációs Szilveszterről.