Mivel ma is csak az esti híradóra értem haza, így ez a mostani sem a leghosszabb beszámolók közé fog tartozni az már biztos. A szentesi hétvégéről a képes beszámoló következik: ITT!
Tádés mama szülinapja
A napokban volt a mama szülinapja. Így az unokák csapata teljes létszámban vonult fel ma Domaszéken. Volt gyerekzsivaj, rajzolás, vadászat, pacinézés, sok-sok finomság a mama konyhájából, meglepetés, torta. S még a nap is kisütött, látni lehetett a tavasz első jeleit. Hosszan, akár reggelig lehetne írni az élményekről. Szerencsére igyekeztünk megörökíteni a szép pillanatokat!
Elmélkedés a papírgyártásról, a gyógyulásról és „A csintalan trombitás”
Nos, nem tudom hogy van mostanában a Lábatlani Papírgyár. Remélem még él és működik. Ha eddig kihúzták, akkor most jön a fellendülés. A családi papírzsepi fogyasztásunk nemzetgazdaságilag is kimutatható fellendülést hoz az ágazatnak. Írtam korábban, hogy betegek a lányok. Gréti talán már kifelé lábal, Dóri is javul, viszont még folyik az orra, és nem értem honnan képes ennyi cucc kifolyni az orrából egy ilyen kis gyereknek. Ildi, szegény most van a közepében. Én pedig már borzongok és fáj a fejem, ami nem jó jel… Napi 2 gramm C vitamin… – mondta Szentgyörgyi Albert. Azt hiszem ennek ma eleget fogok tenni, s remélem megelőzöm a bajt.
Szentgyörgyi nevét sem hiába emlegettem. Délelőtt Grétussal az Szentgyörgyi Albert Agorában múlattuk az időt. Egy kellemes zenés mesejátékon jártunk. A csintalan trombitást az Universitas Szimfonikus Zenekar és a GRIMASZK színpad adta elő. A műsor alapját Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című műve adta. Nagyon tetszik a kezdeményezés, hogy így hozzák közelebb, s teszik feldolgozhatóbbá a kis gyermekek számára is a klasszikus zenét. A szervezés sajnos hagyott némi kívánnivalót maga után. A zenekar elfoglalta a terem felét, sok volt a látogató és kevés lett a hely. Ez némileg rányomta bélyegét az előadásra is kicsit. Mi oldalt tudtunk leülni végül, s Gréti bár szinte végig az ölemben ült, nem látott mindent. Ennek ellenére tetszett neki, és mi kell nagyobb elismerés, minthogy Gréti a folytatásra is azonnal igent mondott. Igyekszünk hát ott lenni a következő előadáson is…
Egy Gréti klasszikus elszólás, ahogy a mamának beszámol az élményről:
– Milyen hangszerek voltak a zenekarban?
– Fúvós, húzós…
Csak telefon volt nálam, nem sikerültek túl jól a fotók, de azért párat emlékül…
Hinta-palinta
A lányok ma kiugrottak Domaszékre. Aniék is ott voltak, így a nagy lányok tudtak játszani egymással, Doci pedig életében először hintázott. Ani fotózott is, íme az eredmény!
A betegség-saga és Peti szülinapja
Az elmúlt két hétben remélhetőleg az unalmas, nedves tél végnapjait éldegéltük. A múlt hét végén Szentesen jártunk, csak kedden jöttünk vissza Szegedre mert síszünet volt, amire én ugye szabit vettem ki. Nagyon jól jött ez a kis szusszanás, távol a szegedi hétköznapoktól. Ennek megfelelően Szentesen nem is sikerült egyet sem fotóznom a nagy semmittevésben. Gréti közben meggyógyult, ám most hétvégére újra beteg lett. A diagnózis szerint gennyes cucc csorog hátra a torkán, ettől köhög és lázas. Dóri is életében először meghűlt. Folyik az orra és kicsit piros a torka. Gyanakszom magamra, hogy én vagyok a ludas. Amikor kedden hazatértünk a lakás belső hőmérséklete 18 fokos volt, mert a fűtés időzítését kissé elszámoltam… Ettől eltekintve jól vagyunk. Ja igen, a munkahelyet leszámítva. Az persze most már egyre inkább egy tragikomédia helyszíne, amelyből a komédiát lassan gyomlálják ki az átalakulással járó nehézségek. Erről ennyit… És, hogy valami igazán jó hír is kerüljön ebbe a posztba. Öcsém betöltötte a 30-at! Innen, utólag is boldog születésnapot kívánunk neki! Vasárnap ellátogattunk hozzájuk mi négyen és a mama, tata. A kialvatlanság sem árthatott a rövid köszöntésnek. Öcsém és Vera reggel 9-ig buliztak előző este. Mi Ildivel legalább 9-szer keltünk fel a gyerkőcökhöz éjszaka. 🙂 A nap fénypontja, Peti málna tortája lett, mely a zsűri szerint igen-igen kiemelkedő, remek darabnak sikerült. Még szerintem is megérdemelte a 9 pontot. Pedig az igazsághoz tartozik, hogy nálam 10 pontot csak csoki torta kaphat… A képek pedig ITT láthatóak!
Torokgyulladás, Gréti és a hó újra
Gréti szombat reggel elég csúnya köhögéssel ébredt. Bár fél óra alatt helyre rázódott a gyógyszerektől, a torka továbbra is fájt, így Ildi csak el vitte az ügyeletre. Kiderült, hogy tüszős mandulagyulladása van. Antibiotikum. Plusz egy hét szabi itthon. Mindez persze ma reggel nem különösebben érdekelte Grétit, amikor meglátta az éjjel hullott havat. Szánkózni szeretett volna. És még viszonylag jól is érvelt, mert emlékeztetett, hogy ő decemberben azért nem tudott szánkózni, mert nem volt szánkó, utána pedig azért, mert el volt törve az ujjacskája. Mit volt mit tenni, megindultunk az egyébként olvadó hóban. Gréti már a ház kapuján kilépve transzba esett és a már ismert módon lelkendezve hajtogatta: hóóóó, hóóó, apa, nézd mennyi hóóó! – Pedig az úton és a járdán ekkor már latyak sem volt. A hó bárhol próbáltuk már összeesett, és a szánkó sem akart csúszni. Na, de beszabadultunk a játszótérre… Hogy ott mi történt? A KÉPEKEN jól látható.
A tél közepe
Itt a tél közepe. Végre kifelé tartunk belőle. Nem véletlenül mondom, eddig jóformán egy eseménytelen januáron vagyunk túl. Sok kedves ismerőssel találkoztunk ez volt a jó része. Ám jellemzően ők jöttek hozzánk. A leghosszabb családi túránk a távoli Alexandra Könyvesboltba (Árkád) és a városszéli McDonald’sba vezetett. Könnyen kitalálható milyen céllal. Máskülönben igen jól vagyunk. A Bibisujjú Nádszálkisasszonynak szépen gyógyul a keze. Pénteken már a sínt is leszedik, ha minden igaz. A 0406-os ügynök (ismertebb nevén Dóri) szépen fejlődik. 73 cm-es és 8 kg fölött mérlegelt. Növesztett egy fogat, ez 9 hónaposan mondhatni már időszerű. Néha már feláll a gömböc talpaira, ügyesen labdázik és figyelem (!) egyszer már – 3 napja – átaludta az éjszakát. Azóta se… Hiába a pocak nagy úr: mindig felébreszti. Ettől függetlenül Dodó alszik eleget, nap közben még általában kettőt. Gréti viszont a szabi alatt teljesen lemondott a délutáni alvásról. Mondjuk éjszaka általában tol egy 11 órát cserébe. Már számolgatjuk, hogy lesz ebből ébresztés ha oviba kell majd menni… 🙂
Kéz a kézben
Ma Gréti és Dóri együtt aludtak el a matracon. Nem ment könnyen, de végül egymás kezét fogva szunnyadtak el…
Gréti és a hó
Ma délelőtt leugrottunk a Spárba Gégével. Persze a havon át vezetett az utunk. Közben Gréti vigyorogva, nevetve szaladgált körülöttem és folyamatosan ismételgette: Hóóó… Nézd apa, hóóó… Mennyi hóóó! Így aztán hazafelé úton már muszáj volt a téli kislányunknak kissé kitombolnia magát. Végül még a kedvenc hódarabkáját is hazahozhatta: Doci legnagyobb örömére… Képek!
Pizsama, csont, mese-mászás-birkózás
Grétusra ránőtt a pizsama. Na, nem egy sima pizsama, hanem egy Pestről rendelt polár. Csinos darab, kényelmes is és ami a legfontosabb ki lehet benne takarózni. Gréti ma már délben is ebben ment pocolózni… Dodó aktivizálta magát a napokban. Pár napja önállóan felül (ha sikerül), mászik (ha sikerül) és kissé hangosan jelentkezik, ha valaki a jelenlétében eszik. Az evésről ugyanis akkor sem szeretne lemaradni, ha történetesen előtte egy órával lakmározott be. Természetesen ma is elérte amit akart. Kis hörgés és visítozás után, már vigyorogva birtokolta a csontját… Dóri ahogy fejlődik jól láthatóan unatkozni is egyre kevésbé szeret. Mióta a helyváltoztatás nem probléma, mindig keresi valaki társaságát. Gréti közelében pedig imád lebzselni, amint azt a mellékelt kép is jól mutatja…
- Gréti pizsamában, délben
