Márciusi összefoglaló

Összefoglaló egy olyan hónapról, amelyben több történt, mint másik háromban. Na nézzük:
Lóri immár a várakozásokon felül gyarapszik.  Lóránd nyugodt gyerek, de néhány hét elteltével megtanulta, hogy egy olyan családba született, ahol ha éhes, akkor jobb, ha sürgősen és maximális hangerővel jelzi azt. Jellemzően szeret mellen lenni. Mivel azonban Ildi mellei brutálisan sebesedni kezdtek (a sok kence ellenére), így némi tápszeres segítséget kellett adni, hogy a kis falánk ne éhezzen. Ennek eredményeként Lóri, mint egy kis dinnye kerekedni kezdett. Volt olyan két hét mikor közel 50 dkg gyarapodott.
Felköszöntöttük a szülinaposokat, a domaszéki mamát és a szentesi tatát. Ezekről az események lesz majd kép is.
Két hétig 12 óráztam a suliban, mert a gyerekekkel a DUE médiapályázatait készítettük… Említésre méltó, de erről nem lesz kép.
Gréti március 13-án beteg lett. Sajnos még most sincs teljesen rendben. Egy igen komoly és ritka betegséget kapott el, amellyel 24 órás megfigyelésre még kórházba is be kellett vonulnunk. A kórház durva volt, egyikünknek sem ez lesz a kedvenc élménye. Az orvosok lassú felépülést ígértek…
Úgy tűnik eladjuk a lakást,
a foglalót lerakták,
mi elkezdtünk csomagolni, kiköltözni,
vele párhuzamosan albérletet kerestünk, ahová húsvétkor tervezzük áthelyezni székhelyünket.
Amint a képes összefoglaló is tanúskodik róla, nem unatkoztunk.
Ja, még Dóri se maradjon ki! A kis három éves igazi diktátor lett. Ez részben a dackorszak, részben Lóránd születésének, az új felállásnak köszönhető. Hihetetlen okos, s ezt persze ki is használja. Állandóan dumál, hízeleg, hisztizik, alkuszik mikor éppen mi áll érdekében. Búcsúzóul egy Dóri örökzöld: – Anya, megkaphatom a cumimat, hogy csöndben maradjak? 😀

 

Helló Világ, itt Lóri…

Az esemény nem váratlan,
A boldogságunk páratlan, 
Mert tegnap este úgy esett,
Lóránd fiam, megszületett.

Ez az SMS adta hírül tegnap reggel, hogy Lórándunk kedd este érezte időszerűnek érkezését.

A sztori úgy kezdődött, hogy Ildi 20 óra körül jött ki a gyerkőcöktől, és a hasa tetején érzett többször is ismétlődő fájást. Mivel ismétlődő volt elkezdtük mérni az időt. 8, 7, 6 percenként jöttek a fájások. Mivel Ildi homályos emlékei alapján maga a fájás nem emlékeztetett egyetlen korábbi szülésnél érzettre is, így némi méricskélés és lamentálás után ezzel a szöveggel hívta fel a dokit:
Jó estét Doktor Úr! Elnézést a kései zavarásért! Igaz, hogy már két gyermeket szültem, de biztos ami biztos rákérdeznék…
A doki megnyugtatott bennünket, s mondta hogyha fél óra múlva sem változik a helyzet, akkor azért induljunk el. Ildi zuhany, mama és tata Domaszékről rekordsebességgel érkezett, és már mentünk is be a kórházba. A látogatási tilalom miatt a portáig jutottam Ildivel. Nem mintha fontos lenne, de megemlíteném, hogy a portás nem várta meg a beteghordókat, hanem nagyon előzékenyen Ildi után vitte a csomagját. Erre szükség is volt, mert Ildi negyed órán belül jelzett, hogy ne várjuk 6 ujjnyira ki van tágulva. Ezúttal nem lehettem jelen, így szülés körülményeiről nem számolnék be, ezt majd Ildi megteszi. A lényeg, hogy 11 körül kaptam az hívást Ilditől, hogy 22 óra 47 perckor 3980 gramm súllyal, 53 cm hosszal megszületett kisfiunk, Lóránd. Persze elkapott az öröm és a Jeeeessssz! életérzés. Éjjel 1 óráig még vagy háromszor beszéltünk Ildivel, 2 óra körül alig bírtam elaludni, hajnali 5 előtt pár perccel pedig magától pattant ki a szemem… A hihetetlen energia miatt másnap semmi fáradtságot nem éreztem. Gé ment suliba, én pedig dolgozni. Böbe mamának jutott Dodó őrzése. Azt hiszem egész nap néhány milliméterrel a föld fölött jártam. Ildi telefonjára internetet és dropboxot raktunk. Így naponta többször beszélve és képeket kapva Lóriról egészen elviselhetőnek tűnt, hogy nem mehetek be hozzájuk. Este még próbálkoztam egyszer a klinikán, mert a kórházi kosztot kiegészítő ellátmányt kellett vinni, de sajnos a szigorúság nem enyhült. A portás viszont ezúttal is nagyon készségesen kézbesítette a csomagot.  ( Piros pont a klinikának!)

Aztán este kipukkantam, blogolni már nem volt erőm. A sok gratulációt  és jó kívánságot is bezsibbadva lájkoltam végig a Facebookon, már válaszolni sem futotta… Most az van, hogy nagyon türelmetlenek vagyunk a lányokkal. Várjuk már nagyon haza Ildit és Lórit!!!!

Íme néhány kép az elmúlt két napból…

Halló Világ, itt Lóri! Egy órával a világra jövetel után..
Mindeközben pár kilóméterrel odébb egy cica és egy zsiráf nyugodtan áthorpasztotta az éjszakát...
Az Ildi küldte első képek egyike, melyen Lóránd általában nyugodtan aludt
Közben elkocogtunk ellátmányért. A Gréti hóna alatti kis dinnyét is hazavittük...
A szentesi mama kiszúrta kire hasonlít Lóri. Igaza van? (Balról Lóri, jobbról Dóri)
Családi ölelés, még ketten hiányoznak...
Na szevasztok! Megtörtént a csoda, Lóri végre kinyitotta a szemeit is...

Egy dal Lórándnak…

Aranyos tanévnyitó

Gréti életében egy új korszak kezdődött, általános iskolás lett.
Ennek megfelelően nagy várakozással és izgatottan kísértük el Grétust a mai tanévnyitóra. Keresve az osztálytársait, tanító néniket bekukkantottunk a frissen festett osztályba is. Még a festék is alig száradt meg, az évnyitón is elhangzott: felújított terem várja az 1.d osztályosokat. 🙂
Végül az udvaron találtuk meg a „d”-seket. A tanévnyitó mintha a kis elsősökre lett volna szabva. Kis tornapadokra ültették őket, majd bő 20 perces zenés műsorral köszöntötte a suli a kisiskolásokat. Nagyon hangulatos volt, látszott a figyelem és felkészülés(!). Az egyik tanár néni, (ének tanár?) gyönyörű hangon énekelve látta el kedves tanácsokkal az elsősöket. Összenéztünk, és mosolyogva meg is jegyeztem Ildinek „Megasztáros” a tanár néni. 🙂 Az iskola névadójához hűen, színvonalas és „aranyos” volt a műsor. 🙂 A tanévnyitót az igazgatónő beszéde zárta, röviden, frappánsan. Még egy közös pillantás a tanító nénikkel a szépülő teremre és már hussantunk is hazafelé. Azaz még egy kis kitérőt tettünk, de ez látszani fog a képeken.

Gréti a suli előtt
Tornasorban a suli előtt
Gréti most már az időt is számolhatja

Végre ez is megtörtént…

Majdnem 3 hónapja vártuk ezt a napot, és ma végre eljött. Kiesett Gréti első foga! Amikor elkezdett mozogni a foga, nagyon lelkesek voltunk, hogy hamarosan jöhet a Fogtündér, és viheti az első fogat. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy mintha nem is mozogna annyira az a bizonyos fog, mint korábban. Már fel is adtuk a reményt, hogy még idén lesz ebből valami. De Gégé a hétvégén kicsit rásegített (értsd: ha volt szabad keze, az általában a szájában volt).És ma az oviban a szakaszos alvás után meg is lett az eredménye a kitartó munkának. Íme a bizonyíték:

A foghíjas Gréti

Dóri beszélget

Ma, amikor hazaértem Doci egészen beszédesnek tűnt. Persze csak addig, amíg a telefonkamerát rá nem irányítottam. Természetesen attól kezdve vagy a telefon, vagy a bohóckodás érdekelte. Aztán persze csak sikerült egy kis beszélgetést is felvenni…

 

Nem unatkozunk, telik a július…

Nem álltunk meg  a vidámpark óta, csak győzött a lustaság. Most viszont pótolom az elmaradt feljegyzéseket.

Szentes, Kőröstorok

Családlátogatással egybekötve voltunk a Kőröstoroknál is. Ekkor derült ki igazán, hogy a kislányaink vízipockok. Azaz nem. Grétiről már tudtuk, Dóriról legfeljebb sejtettük. Most viszont eljött a bizonyosság ideje, már ami Dodót illeti. Kemény méltatlankodások közepette tudtam csak kiszedni a szederjes ajkú lányokat a vízből. Amint a mellékelt ábra is mutatja Dóri még vissza is szökött volna…

Dóri szökik

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Képes beszámoló Szentesről

 

Mártélyi kerékpártúra

A tavaly is voltunk, tehát idén már hagyományteremtő célzattal indult neki a Kőrösy Média csapata Mártélynak. Heten vágtunk neki kerékpárral, Ildiék és még néhányan autóval követtek bennünket. Remek szórakozás volt. Az elmaradhatatlan csónakázás mellett idén fürdöttünk is. Mondjuk főként a vízi pockok (Gréti és Dóri) miatt öltöztem át, de megérte. Míg a Tisza és a Balaton 22-24 fokos mostanság, addig a holtág vize nagyságrendekkel melegebb volt. Legalábbis a tetején, mert amikor bentebb araszoltam éreztem, hogy a felszíntől 1,5-2 méterrel lejjebb már sarkvidéki áramlatok csapják meg habtestemet. A nap egyik fénypontja volt, hogy a halsütőnél finom sült keszeget, süllőt és kecsegét ettünk. Lassan törzsvendégek leszünk a mártélyi halsütőnél, de nem véletlenül. Értik a dolgukat és nem ökör áron adják  a vízgyümölcsét. (270 Ft/10dkg keszeg, a kecsege és a süllő 500 Ft/10dkg)  A nap gyorsan eltelt, hazatekertünk. Volt darázscsípés és defekt is, de megoldottuk.

Képes beszámoló Mártélyról

 

Végül következzék a hét, azaz az elmúlt két hét fő híre: Dodó elkezdett önállóan járni. Íme a bizonyíték:

Utóirat egy Gréti aranyköpés (2 perce történt)
Az utcáról szirénaszó. Gégé ugrik, hogy kinézzen. Majd felénk fordulva kommentálja mit látott:
– Anya! Valami bűntudat történt, mert ez egy rendőrautó volt. 🙂

 

Goodbye Jetta, welcome Berti!

A lányok meg feng shui-zták, szóval velünk volt az ERŐ,  plusz Tibi kapcsolatai. Így aztán pénteken egy pesti kiruccanás alkalmával hirtelen új autót üdvözölhettünk a családban. Ma felmerült, hogy is hívjuk egyszerűen, röviden  a félig-meddig családtag járművet, mert hát a 307SW egy kicsit talán túl műszakis jellegével nem egy könnyen kimondható név. Korábban a Jetta egy nagyon helyénvaló és illő név volt a kiszolgált öreg hölgy számára. Volt némi tanakodás, aztán Ildi mentő ötlete alapján megnéztük a naptárat milyen névnapok vannak március 29-én.

Búcsúkép Jettáról...
Üdv Berti!

 

A betegség-saga és Peti szülinapja

Az elmúlt két hétben remélhetőleg az unalmas, nedves tél végnapjait éldegéltük. A múlt hét végén Szentesen jártunk, csak kedden jöttünk vissza Szegedre mert síszünet volt, amire én ugye szabit vettem ki. Nagyon jól jött ez a kis szusszanás, távol a szegedi hétköznapoktól. Ennek megfelelően Szentesen nem is sikerült egyet sem fotóznom a nagy semmittevésben. Gréti közben meggyógyult, ám most hétvégére újra beteg lett. A diagnózis szerint gennyes cucc csorog hátra a torkán, ettől köhög és lázas. Dóri is életében először meghűlt. Folyik az orra és kicsit piros a torka. Gyanakszom magamra, hogy én vagyok a ludas. Amikor kedden hazatértünk a lakás belső hőmérséklete 18 fokos volt, mert a fűtés időzítését kissé elszámoltam… Ettől eltekintve jól vagyunk.  Ja igen, a munkahelyet leszámítva. Az persze most már egyre inkább egy tragikomédia helyszíne, amelyből a komédiát lassan gyomlálják ki az átalakulással járó nehézségek. Erről ennyit… És, hogy valami igazán jó hír is kerüljön ebbe a posztba. Öcsém betöltötte a 30-at! Innen, utólag is  boldog születésnapot kívánunk neki! Vasárnap ellátogattunk hozzájuk mi négyen és a mama, tata. A kialvatlanság sem árthatott a rövid köszöntésnek. Öcsém és Vera reggel 9-ig buliztak előző este. Mi Ildivel legalább 9-szer keltünk fel a gyerkőcökhöz éjszaka. 🙂 A nap fénypontja, Peti málna tortája lett, mely a zsűri szerint igen-igen kiemelkedő, remek darabnak sikerült. Még szerintem is megérdemelte a 9 pontot. Pedig az igazsághoz tartozik, hogy nálam 10 pontot csak csoki torta kaphat… A képek pedig ITT láthatóak! 

A tél közepe

Itt a tél közepe. Végre kifelé tartunk belőle. Nem véletlenül mondom, eddig jóformán egy eseménytelen januáron vagyunk túl. Sok kedves ismerőssel találkoztunk ez volt a jó része. Ám jellemzően ők jöttek hozzánk. A leghosszabb családi túránk a távoli Alexandra Könyvesboltba (Árkád) és a városszéli McDonald’sba vezetett. Könnyen kitalálható milyen céllal. Máskülönben igen jól vagyunk. A Bibisujjú Nádszálkisasszonynak szépen gyógyul a keze. Pénteken már a sínt is leszedik, ha minden igaz. A 0406-os ügynök (ismertebb nevén Dóri) szépen fejlődik. 73 cm-es és 8 kg fölött mérlegelt. Növesztett egy fogat, ez 9 hónaposan mondhatni már időszerű. Néha már feláll a gömböc talpaira, ügyesen labdázik és figyelem (!) egyszer már – 3 napja – átaludta az éjszakát.  Azóta se… Hiába a pocak nagy úr: mindig felébreszti. Ettől függetlenül Dodó alszik eleget, nap közben még általában kettőt. Gréti viszont a szabi alatt teljesen lemondott a délutáni alvásról. Mondjuk éjszaka általában tol egy 11 órát cserébe. Már számolgatjuk, hogy lesz ebből ébresztés ha oviba kell majd menni… 🙂

Létszámellenőrzés
Doci féltérden