CSTI jelenti – Bibisujjú hétvége

A Családi Távirati Iroda jelenti

Sok szépet és jót írtunk már ide, most kénytelen leszek megbontani a sort. Sajnos szombaton este fél 8 előtt pár perccel beleszaladtunk egy kellemetlen és csúnya otthoni balesetbe. Grétus a bal hüvelykujját – éppen a körömágy magasságában – odacsukta a mellékhelység ajtajával. A sérülés a borzasztó fájdalmon túl sajnos olyan zúzódással és vérzéssel járt, hogy még este meg kellett látogatni az orvosi ügyeletet. A röntgen törést is mutatott, így Gréti ujját másnap sínbe és a vérzés miatt egy masszívabb kötésbe helyezték. A fájdalom szerencsére alább hagyott. Vasárnap délután Gréti már gond nélkül tudott az unokatesókkal játszani. Sőt, úgy tűnik állapota és hangulata annak fényében is erősen javuló tendenciát mutat, hogy megtudta az óvodába még legalább egy hétig nem mehet és addig szigorú mese-terápiára fogjuk. Így aztán, 24 órával később már csak a nagy kötözött bibisujj emlékeztetett bennünket a viharos szombat estére.

Szombat esti fürdés, még ép ujjakkal
A bibisujjú Grétus vasárnap este

Év végi karácsonyos szabadságos, meg a szilveszter – És boldog új esztendőt kívánunk!

Kicsit elmaradtunk az írással és a képekkel pedig… Pedig szabadság és nyugalom van. Pedig még azt is terveztem, hogy írok egy éves összefoglalót. Aztán teltek a napok… Most így szilveszter éjfél előtt pár perccel szűk családi körben várjuk 2013-at. Grétus még ébren van, és igen-igen aktív, mert aludt délután (igaz, a nap folyamán minimum óránként kétszer megkérdezte mennyi van még éjfélig). Dodder 11 előtt nem sokkal feküdt le, extra 10 órás ébrenlét után. Ildi még ébren, de kómás, szerintem amint lehet – éjfél után – elmegy pocolózni. Én sem vagyok éppen topon, vagy a nagy írós kedvemben. Ha jobban meggondolom nagyon egyszerűen össze is tudom foglalni ezt az évünket. Az év vége, néhány nap szabadság, a karácsony családi körben eltöltött szép napok mindig megerősítik mi a fontos az életben. (S ilyenkor kiderül: a mindennapok nehézségei – a munkahelyi mókuskerék, a politika és egyéb bizonytalanságok – mennyire irrelevánsak, távolinak tűnnek.) HOPSZ PAUSA! Pár perc múlva szilveszter innen folytatom jövőre, holnap, néhány perc múlva… 🙂

BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK KEDVES CSALÁDUNKNAK ÉS BARÁTAINKNAK!!!

A lányok elmentek aludni közben. A tűzijáték sajnos a köd miatt nem látszott a kívánt mértékben. Hm, kicsit fura lesz ez a bejegyzés, ezzel az új éves megszakítással. Na mindegy! Szóval, ott tartottam mi a fontos az életben… A legfontosabb: a család. A barátaink. Mindannyiunk jó egészsége! Ennek tükrében nyilvánvalóan küzdelmes, szép év áll mögöttünk. Hosszú összefoglaló már nem lesz, de egy nagy és csodás eseményt szeretnék mindenképpen kiemelni. Egy olyan eseményt, amely önmagában és persze következményeit tekintve is a leggyönyörűbb és meghatározóbb eseményünk volt 2012-ben. Persze lehetne erről az eseményről is hosszabban írni, ám én most így 2013-ba belegyalogolva csak egy képet illesztenék ide és mindenki tudni fogja a lényeget…

Az esemény, a pici emberke, Dórink...

Amivel tartozom még a kalendáriumnak: az év vége, az ünnepek. No ez sem lesz túlzottan bő lére eresztve: beszéljenek a képek! 

Még egyszer boldog új évet és jó egészséget kívánok Mindenkinek! 🙂

 

Pizsama, csont, mese-mászás-birkózás

Grétusra ránőtt a pizsama. Na, nem egy sima pizsama, hanem egy Pestről rendelt polár. Csinos darab, kényelmes is és ami a legfontosabb ki lehet benne takarózni. Gréti ma már délben is ebben ment pocolózni… Dodó aktivizálta magát a napokban. Pár napja önállóan felül (ha sikerül), mászik (ha sikerül) és kissé hangosan jelentkezik, ha valaki a jelenlétében eszik. Az evésről ugyanis akkor sem szeretne lemaradni, ha történetesen előtte egy órával lakmározott be. Természetesen ma is elérte amit akart. Kis hörgés és visítozás után, már vigyorogva birtokolta a csontját… Dóri ahogy fejlődik jól láthatóan unatkozni is egyre kevésbé szeret. Mióta a helyváltoztatás nem probléma, mindig keresi valaki társaságát. Gréti közelében pedig imád lebzselni, amint azt a mellékelt kép is jól mutatja…

Gréti pizsamában, délben

 

 

Dodó és a csont

 

Gréti könyvet nézegetne, Dóri szintén: Gréti tetején:-)

Dodó a nagy kádban

Dóri a napokban elkezdte a nagy kád projektet. Együtt fürdenek Grétivel és meglehetősen jól érzi magát, amint arról az alábbi videó is tanúskodik.

Aminek még vége sincs —> Dóri hete

Dodónak rendkívül eseménydúsra sikerült ez a hét. Amúgy is egyre mozgékonyabb lett az elmúlt hetekben. Már egy ideje, ha valami érdekes volt és nem látta, karral kitolva magát fekvő helyzetéből vízszintesen (nem a tengelye körül) ráfordult a témára. Rendszeresen találtuk pl. a kiságyban – szerintünk meglehetősen kényelmetlen testhelyzetben –  csendben nézelődve úgy, hogy derékszögben elfordulva feküdt. Ilyenkor fejjel a fal felé fordulva a matricákat vagy a festés minőségét vizslatta(?). A sonkák pedig kinn a rácsok között szellőztek. Aztán egyre többet riszált hassal, fenékkel, míg aztán teljesen ki is tolta magát kézzel. Ez a totális torna odáig vezetett, hogy Kicsi-Manci a héten megindult hátrafelé. Kúszva.
A héten elkezdődött a hozzátáplálás is. Úgy tűnik ez vegyes sikerként könyvelhető el, mert az almalé kis fintorgás után csúszik, ám a püré kemény ellenállásra talált Dóri részéről. Lásd alábbi kép. (Videót a gyengébb idegzetű olvasók és gyermekünk imidzsének megőrzése érdekében nem áll módunkban bemutatni). Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Aztán szintén a napokban elkezdődött a fogzás. Mára már Ildinek sikerült betekintést és betapintást nyerni Dóri szájába, és állítólag kettő foga is jön. Gréti őszinte sajnálatára, mert a rügyező fogakban Docó előbb-utóbb komoly védelmi eszközt fog találni Gréti néha már túlzó ajnározása ellenében.

Végül és nem utolsó sorban ma levágtuk Dóri haját. Persze ez sem volt egyszerű… Maga a döntés sem, mert amikor nyáron én mondtam, hogy „melege van a gyereknek”, akkor Ildi mondta, hogy „de olyan szép…„. Aztán mikor Ildi egy hónapja kigyönyörködte magát és mondta, hogy „na akkor vágjuk le„, akkor én éreztem úgy: „tényleg jól áll neki és lassan vége a nyárnak, meg ne fázzon”. Nem mintha ez bármit is változtatott volna a leányzó, akarom mondani a haj fekvésén, mert 1. tényleg hosszú lett, a szemébe lógott 2. hajerősítés miatt amúgy is le akartuk vágni, csakúgy mint anno Grétiét… Na ebből a határozott és tervszerű okosságunkból lett az, hogy ma levágtuk Docó haját 1 cm-esre. Ma, amikor az országos hidegfront miatt lassan már benn is fűteni kellene. Ügyes szülők. 🙂 És persze az 1 cm-es hajzat is csak úgy igaz, mint a folyók vízállása… Átlagosan. Többnyire ugyanis sikerült, ám helyenként maradtak 5-10 cm közötti szálak, a tarkóján pedig – egy részt Dóri türelmetlensége, másrészt a fodrászszakvizsgám hiánya miatt – jóformán semmit sem vágtunk. Úgyhogy sikerült egy igen érdekes, retro – legutóbb talán a Mad Max 3.-ban láthatott – külsőt kölcsönözni leányunknak. (Erről kép az alábbi KINCSEINK bejegyzésben található.)
Szóval Dórinak eseménydúsra sikeredett ez a hét… És még nincs vége. 🙂

Dóri forog 2. rész

Docó már a hasáról a hátára is át tud fordulni. Valójában augusztus 21-én sikerült neki először, majd 2 nap múlva még egyszer, és utána egy hétig semmi. Ezért arra jutottam, hogy ezek az akciók inkább a véletlen számlájára írhatóak, semmint a helyes technika alkalmazására. Viszont úgy tűnik, hogy abban az egy hétben fejben tökéletesítette a technikát, mert csütörtök óta simán megy a forgás. Persze mindig csak akkor, ha nem voltam a közelben. Ma azonban szerencsém volt, mert nem elég, hogy végre láttam egy professzionálisan kivitelezett hátra fordulást, de Dóri ezt azonnal megfejelte egy hasra fordulással is. Szóval teljes a műsor, mehet a pörgés-forgás! 🙂

Dóri forog

Két napja Dóri átfordul a hátáról a hasára!
Ez annak fényében különösen nagy teljesítmény, hogy Docó 3 hónapos korában hason fekve nem tudta jobb oldalra fordítani a fejét, sem megtartani azt. De aztán Ani gyógytornász barátnője megnézte Docit, és megnyugtatott, hogy nincs nagy baj, mivel a hátán fekve ügyesen fordította mindkét irányba a fejét. A gond csak annyi volt, hogy kötöttebb volt az izomzata az egyik oldalon. Ezért mutatott néhány gyakorlatot, amit aztán naponta háromszor végigtornáztunk. Ami a tornát illeti, Dóri ügyesen tornázott, főleg ha találtam valakit (ez általában Grétit jelentette), aki közben szórakoztatta. Ebben az esetben vigyorogva viselte a megpróbáltatásokat. Ellenben, ha egyedül próbáltam átmozgatni, azt a fél ház hallhatta. 🙂 Viszont nagyon hatékony volt a dolog, mert 10 nap múlva meg is lett az eredménye. Ennyi idő elég volt, hogy Dóri minden irányba tudja tekergetni a fejét, és forduljon az oldalára. Ebből lett aztán az, hogy pénteken arra mentem be a szobába, hogy Docó a hasán fekszik! Sőt mostanra annyira belejött a mozgásba, hogy egy hete már hason fekve forog. Igaz, hogy nem a hátára fordul át, hanem csak pörög körbe a hasán! 🙂

Szentes, szülinap, bicaj, gólyák a szántáson

Kicsit megkésve igaz, de hát jobb későn, mint soha. Mint Ildi említette voltunk Szentesen. A cowboycsajok ugye kerülővel jöttek a vadnyugatról, én pedig csak úgy szimplán délről, Szeged irányából közelítettem meg szülővárosom. A mama szülinapját ünnepeltük elsősorban, de igyekeztünk akklimatizálódni, felkészülni a következő hétre. Mivel mi vigyázunk a nagyszülők nyaralása alatt a kertre, így Grétivel kimentünk és a tata kíséretében növénytan és agrotechnikai tanösvényen vettünk részt. Utána levezetésként életem legrosszabb 20 km-ét tekertem egy erősen koros és amortizálódott állapotú kétkerekűn. Már a kertbe menet éreztem, hogy kicsit könnyelmű volt az ígéretem Grétinek, de nem volt mit tenni, meg sem próbáltam kibúvót keresni: irány a Kőrös-torok! Aztán mégis megérte: a gáton szaladgáló őzek, pici fürdőzés, jégkrémezés után déli haragszóra elégedetten tértünk vissza Grétussal. (Képeket erről sajnos elfelejtettem készíteni.) A Szentesen töltött napokat persze keretbe foglalta az olimpia. Drukkolunk nagyon a mieinkért. Hazatérve is esténként fél szemünk állandóan a közvetítésen Ildivel…
Apropó hazatérés! Haza bicajjal jöttem immár sokadjára, de ezúttal megpróbáltam videózni. Bár ne tettem volna! Egy: kerékpáron nem lehet igazán jól videózni, főleg ha haladni is akar az ember. Kettő: telefonnal a felvételek 99 %-a pocsék lett. Persze legalább elfáradtam, mert a majdnem 3 órás út egy harmadát végig videóztam. Na ebből lett a három perces kis montázs, ami alább található. Talán visszaad valamit a hangulatából. A sztori – mert egy ilyen úton mindig történik valami – pedig ezúttal gólyákkal esett. Idén akárhányszor tekertem Mártélyon keresztül, a főutcán a gólyafészekben mindig otthon voltak. Most készültem is, hogy jól lefotózom őket Grétinek egy érdekes alsó perspektívából. Odaérek, sehol senki… Furcsállottam is, képzeletbeli vállaimat megvontam, aztán továbbtekerve, Mártélyt alig elhagyva az út túloldalán egyszer csak megláttam őket a szántáson. Egy traktor nyomán legalább egy tucat gólya és sok más madár igyekezett megkeresni a napi betevőjét. Utoljára ilyet évekkel ezelőtt Erdélyben láttam egy reggel, akkor mondjuk 30-40 is gólyát láttam egy földdarabon. Akkor is csodálkoztam, s most is jó 10 percet morfondíroztam utána a biciklin, hogy kerülhetnek oda ilyenkor, ilyen nagy számban a madarak. Mert oké, hogy minden fészekből arra jár egy gólya, de mi van utána(?), hazaugrik és szól a többieknek (?). Nyilván egy tanult viselkedésről van szó, mert az is jól látszott, hogy a traktort ismerték, nem féltek tőle. Ugyanakkor elég jól értesültnek tűntek, hiszen legalább 2-3 fészekre való gólya ott volt még a szántás befejezése előtt… Minden esetre szép látvány volt. No nem szaporítom a szót, jöjjenek a képek és a videó…

Mérlegen a Docó, Grétit rajtakaptuk…

Docóval visszaálltunk a hétfői mérlegelésre: 5 nap alatt, +11 dkg, 5020 gramm.

Gréti ma már nem ment oviba, kb. 90 napig itthon lesz. Ennek örömére a művésznő alakított ma is egy kicsit:

Gréti: – Anya! Ott van még a kullancs Dóri hajában?
Ildi nagyot nézett. (Nem csodálom.) Némi rávezető beszélgetés után kiderült, hogy az eredeti kérdés kb. ez lett volna: benőtt-e már Dóri kutacsa? 🙂

Történelmi dátum: Gréti először vitt olvasnivalót a wc-re. Lefüleltük.