A málnák réme
Elkezdődött a nyár
Elkezdődött a nyár. Végre itt a kánikula. Ma a domaszéki napsütést választottuk. Jól tettük… Volt extra finom ebéd, üde gyümölcsök, szieszta, és a régóta várva várt perzselő napsütés. (Én legalábbis vártam.) A fotózás persze csak a végén jutott eszembe. Így csak néhány kép készült.
Retrospektív 2. – Amikor Gréti 1 éves múlt…
Gréti-nap
A vasárnap reggeli 6 órás ébresztés után ma természetesen tűkön ülve vártuk a névnaposunk, Gréti ébredését. Mindhárman régen ébren voltunk, én már menetkészen szinte az ajtóban álltam fél 8 után, mikor Gégé (a kispuli) a szemeit eltakaró hajjal kitapogatódzott a napfényre. Mire kettőt pislantott gyorsan meg is köszöntöttük egy puzzleszettel és egy kisebb kifestővel. Már napközben morfondíroztam mi legyen délután, Ildivel konzultálva arra jutottunk sütizés. Persze az eső keresztülhúzta a számításunkat. Meg az is, hogy elég hirtelen népség vagyunk. A rossz idő hazazavarta a játszótérről a lányokat, a ház előtt találkoztunk. Gréti ekkor süti helyett fagyi igényét nyújtotta be. Ez a többeknél nem aratott osztatlan sikert. Dodónak és nekem nyilván inkább kaja kellett volna, mint süti. Ildi még csak éhes sem volt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bedobtam a Meki témát. Gréti szeme felcsillant: hambi, az jöhet. Ildi is motiváltabb lett, mert a pitéjüket nagyon szereti. Így meg is lett kompromisszum, a többit majd utána meglátjuk alapon… Mondjuk a fagyit én beígértem Grétinek, tehát kódolható volt a jövő. Pici Meki után, Szegeden zima volt. Az idő lehűlt, eső csepegett, sőt helyenként dobolt, így aztán irány az immár törzshelyünknek számító algyői cukrászda. Láthatóan jól választottunk…
Mostanában…
Végre beköszöntött a jó idő. Ma az ásotthalmi búcsú alkalmából a Dédiéknél voltunk. Vendéglátóink számtalan finomsággal kedveskedtek. A kitűnő trakta és a falusi nyugalom kellemesen elbágyasztotta a családot… Úh beszéljenek a képek helyettem.
Borfeszt 2013.
Idén valahogy nem törtük magunkat, hogy kimenjünk a borfesztiválra. Ennek egyik nyilvánvaló oka az volt, hogy nem rég gyógyultunk fel, Ildi is, én is gyógyszert szedünk. Egy másik ok – részemről legalábbis – az évről-évre csökkenő a lelkesedésem az iránt, hogy jelen legyek eme nemes, városi eseményen… (Az indoklás hosszú, majd talán egyszer…) Ennek ellenére mindig kimegyünk családilag, esetleg kollégákkal és barátokkal is a „régi érzés” miatt.
Szóval idén először a lányokkal kerekedtünk fel a finom bor, must, sült chips és sajt reményében. Tapasztalat? Meg vót, jó vót, de nem vót ócsó… Dodó jól viselte, mert gyakorlatilag végig ette a kinn töltött két órát. Persze az etetés nyilvánvalóan folyamatos figyelmet követelt Ilditől, aki ettől fáradt le. Na meg szegény bort sem ihatott végül, mert Bertivel gurultunk közelebb a helyszínhez, tartva a hirtelen esőtől. Gréti bezúzott 2 deci vörös mustot, evett némi sós chipszet és jól volt. Ami azt jelentette Gé 20 perc után haza akart jönni, mert nem akart véletlenül sem lemaradni az izgalmas esti meséről (Nils Holgersson…), mely 3 órával később kezdődött. Némi elterelés (madáretetés), izgágaság (borospohár törés) és sajtvásárlás segítségével azért kitöltöttük az időt. Tényleg jó volt. Kicsit nehéz volt az elmélyülés, de jött az érzés. A nap 5 percenként kisütött, ami kellemes meleget adott az amúgy szellős hűvösben. Két igen jó bort sikerült megkóstolnom. Biztosra mentem a Günzer és Wunderlich pinot noirral…
Doci és az olló
Dodó haja ma fodrászolló áldozata lett. Emlékül csináltam egy gyors montázst Dodó képeiből…
Gréti és Réka galériája
Gréti már tegnap Domaszéket választotta programként. Nem csoda, hiszen Réka is be volt ígérve. Kivittük a nagylányt Domára, aztán vasárnap az Attilákkal családi körben heppáztunk egy szépet a lángolt-bográcsos-paprikás krumpli bódulatában. Gréti és Réka ma is folytatta a rájuk jellemző tréninget. Állathajtás a baromfiudvarban, hintázás, fára mászás és mászókázás, futás, rohanás, ugra-bugra stb… Immár a ranch-en kívül is bóklásztak a hercegnők. Ekkor gyűjtöttek be egy szekéraljnyi virágot a „poros úton” a „hegy” oldalában. Mind ezt persze nem örökítettük meg, mert elfelejtettük. Ám mégis vannak képek, mert Réka és Gréti hirtelen ötlettől vezérelve lízingelte a telefonom egy fél órácskára és szép képeket készítettek… Ezeket most válogatás és formázás nélkül közzétesszük a művészek kívánsága szerint. ÍME!
VOLVOOOOO!
Két hét betegség és rekreáció után ma az első nagyobb kimozdulásomat tettem. Családostól felkerekedtünk egy kis napozás és kikapcsolódás céljából. A Füvészkerthez nem sok kedve volt a lányoknak, így maradt a kényelmes autókázás Mártélyra. Az utóbbi idők legélvezetesebb ebédjét fogyasztottuk, legalábbis szerintem. A menü sült hal (keszeg és hekk), krumplival és palacsintával lefojtva. Ezután jött a taktikai hiba. Teli hassal a holtág. Gyönyörű idő volt, némi sárral. Végigvonszoltuk magunkat a parton, majd pihentettünk volna. Sajnos a második taktikai hiba Dodó altatásával ekkor követezett be. Nem igazán tetszett neki a babakocsiban elpilledés. Helyette inkább hinta, cipelés, majd a fáradtság miatt nyüszögés volt Doci elképzelése. Emiatt persze végül jóval hamarabb el is indultunk vissza, hogy legalább az autóban aludjon egy kicsinyt. Menet közben találkoztunk egy tűzpiros S40-es Volvoval. Mi tagadás szép volt, előttünk ment pár percig és eszembe jutott róla egy régi dal és refrénje. Sajnos ez kevés volt, vagy az interpretációm nem érte el az eredeti színvonalát, mert Ildinek egyáltalán nem volt ismerős a dal. Ezért következzen most itt felidézendő és a KFT zenekar iránt érzett tiszteltem jeléül a VOLVO!
