Végre beköszöntött a jó idő. Ma az ásotthalmi búcsú alkalmából a Dédiéknél voltunk. Vendéglátóink számtalan finomsággal kedveskedtek. A kitűnő trakta és a falusi nyugalom kellemesen elbágyasztotta a családot… Úh beszéljenek a képek helyettem.
VOLVOOOOO!
Két hét betegség és rekreáció után ma az első nagyobb kimozdulásomat tettem. Családostól felkerekedtünk egy kis napozás és kikapcsolódás céljából. A Füvészkerthez nem sok kedve volt a lányoknak, így maradt a kényelmes autókázás Mártélyra. Az utóbbi idők legélvezetesebb ebédjét fogyasztottuk, legalábbis szerintem. A menü sült hal (keszeg és hekk), krumplival és palacsintával lefojtva. Ezután jött a taktikai hiba. Teli hassal a holtág. Gyönyörű idő volt, némi sárral. Végigvonszoltuk magunkat a parton, majd pihentettünk volna. Sajnos a második taktikai hiba Dodó altatásával ekkor követezett be. Nem igazán tetszett neki a babakocsiban elpilledés. Helyette inkább hinta, cipelés, majd a fáradtság miatt nyüszögés volt Doci elképzelése. Emiatt persze végül jóval hamarabb el is indultunk vissza, hogy legalább az autóban aludjon egy kicsinyt. Menet közben találkoztunk egy tűzpiros S40-es Volvoval. Mi tagadás szép volt, előttünk ment pár percig és eszembe jutott róla egy régi dal és refrénje. Sajnos ez kevés volt, vagy az interpretációm nem érte el az eredeti színvonalát, mert Ildinek egyáltalán nem volt ismerős a dal. Ezért következzen most itt felidézendő és a KFT zenekar iránt érzett tiszteltem jeléül a VOLVO!
A szülinapi óta…
Dóri szülinapja óta nem jelentkeztünk. Alapvetően jól vagyunk. Ildi jobban érzi magát a gyógyszerek szedése óta. Persze igazán megnyugtató az lenne, ha hetente látná egy szakorvos a hetente levett laborok után (szerintem), de hát majd a hónap végén… Ami rossz, hogy mi sem látjuk a labor eredményeket. Hogy a 21. században miért van ez így, ha elektronikus úton dolgozzák fel és kerül az orvoshoz is? No ez egy jó kérdés.
Gréti első nagyobb tavaszi kimozdulásakor – Szentesen járt a mamáéknál – menetrend szerint allergiás lett. 4 éve tudjuk, hogy allergiás a gyerek. Minden évben március április fordulóján, illetve nyár végén a parlagfű szezonban náthás és fullad. Voltak is a napokban a fél évre előre kapott időpont alapján a pulmonológián. Gének egyébként csak porra és lisztatkára van kimutatott allergiája. Ez persze ott is van a papírokon. Így aztán a diagnózis adott, a terápia adott: azaz a szokásos gyógyszerezés mellett kerülje a port. Nem mintha áprilisban több por lenne, mint máskor…
Az ilyen apróbb, az egészségügyben tett kirándulások és kiábrándulások után egy kis képes beszámoló lesz még itt az elmúlt két hétről. Volt mit megörökíteni. Docó ugyanis rákapott a hintázásra. Annyira bejön neki, hogy amikor ki akarjuk venni, kapaszkodik, szinte beleragad az ülésbe, aztán ha nagy nehezen eltávolítjuk, még percekig hangosan méltatlankodik az eljárás miatt. Persze a nagylány se sokkal különb. Ahogy Gréti hintázik – gyakorlatilag a holtpontig lökve a hintát – attól meg a hideg ráz ki. 🙂 Voltunk sokfelé: biciklit nézni Grétinek, akvárium alkatrészekért (mert felújítottuk a világítást, szűrést), vettünk pár halacskát is, McDooo-ba is jártunk párszor. Az az igazság ez a sok program főleg Bertinek érkezésének köszönhetően alakult. Berti kacagtatóan kényelmes és ami azt illeti kezd hozzánőni a család feneke. Ennyi önkritika talán belefér búcsúzóul. 🙂 A képek és egy kis vidám szülinapi montázs a tovább után…
„A szülinapi óta…” bővebben
A szentesi tata szülinapja
Mivel ma is csak az esti híradóra értem haza, így ez a mostani sem a leghosszabb beszámolók közé fog tartozni az már biztos. A szentesi hétvégéről a képes beszámoló következik: ITT!
Tádés mama szülinapja
A napokban volt a mama szülinapja. Így az unokák csapata teljes létszámban vonult fel ma Domaszéken. Volt gyerekzsivaj, rajzolás, vadászat, pacinézés, sok-sok finomság a mama konyhájából, meglepetés, torta. S még a nap is kisütött, látni lehetett a tavasz első jeleit. Hosszan, akár reggelig lehetne írni az élményekről. Szerencsére igyekeztünk megörökíteni a szép pillanatokat!
Hinta-palinta
A lányok ma kiugrottak Domaszékre. Aniék is ott voltak, így a nagy lányok tudtak játszani egymással, Doci pedig életében először hintázott. Ani fotózott is, íme az eredmény!
A tél közepe
Itt a tél közepe. Végre kifelé tartunk belőle. Nem véletlenül mondom, eddig jóformán egy eseménytelen januáron vagyunk túl. Sok kedves ismerőssel találkoztunk ez volt a jó része. Ám jellemzően ők jöttek hozzánk. A leghosszabb családi túránk a távoli Alexandra Könyvesboltba (Árkád) és a városszéli McDonald’sba vezetett. Könnyen kitalálható milyen céllal. Máskülönben igen jól vagyunk. A Bibisujjú Nádszálkisasszonynak szépen gyógyul a keze. Pénteken már a sínt is leszedik, ha minden igaz. A 0406-os ügynök (ismertebb nevén Dóri) szépen fejlődik. 73 cm-es és 8 kg fölött mérlegelt. Növesztett egy fogat, ez 9 hónaposan mondhatni már időszerű. Néha már feláll a gömböc talpaira, ügyesen labdázik és figyelem (!) egyszer már – 3 napja – átaludta az éjszakát. Azóta se… Hiába a pocak nagy úr: mindig felébreszti. Ettől függetlenül Dodó alszik eleget, nap közben még általában kettőt. Gréti viszont a szabi alatt teljesen lemondott a délutáni alvásról. Mondjuk éjszaka általában tol egy 11 órát cserébe. Már számolgatjuk, hogy lesz ebből ébresztés ha oviba kell majd menni… 🙂
Év végi karácsonyos szabadságos, meg a szilveszter – És boldog új esztendőt kívánunk!
Kicsit elmaradtunk az írással és a képekkel pedig… Pedig szabadság és nyugalom van. Pedig még azt is terveztem, hogy írok egy éves összefoglalót. Aztán teltek a napok… Most így szilveszter éjfél előtt pár perccel szűk családi körben várjuk 2013-at. Grétus még ébren van, és igen-igen aktív, mert aludt délután (igaz, a nap folyamán minimum óránként kétszer megkérdezte mennyi van még éjfélig). Dodder 11 előtt nem sokkal feküdt le, extra 10 órás ébrenlét után. Ildi még ébren, de kómás, szerintem amint lehet – éjfél után – elmegy pocolózni. Én sem vagyok éppen topon, vagy a nagy írós kedvemben. Ha jobban meggondolom nagyon egyszerűen össze is tudom foglalni ezt az évünket. Az év vége, néhány nap szabadság, a karácsony családi körben eltöltött szép napok mindig megerősítik mi a fontos az életben. (S ilyenkor kiderül: a mindennapok nehézségei – a munkahelyi mókuskerék, a politika és egyéb bizonytalanságok – mennyire irrelevánsak, távolinak tűnnek.) HOPSZ PAUSA! Pár perc múlva szilveszter innen folytatom jövőre, holnap, néhány perc múlva… 🙂
BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK KEDVES CSALÁDUNKNAK ÉS BARÁTAINKNAK!!!
A lányok elmentek aludni közben. A tűzijáték sajnos a köd miatt nem látszott a kívánt mértékben. Hm, kicsit fura lesz ez a bejegyzés, ezzel az új éves megszakítással. Na mindegy! Szóval, ott tartottam mi a fontos az életben… A legfontosabb: a család. A barátaink. Mindannyiunk jó egészsége! Ennek tükrében nyilvánvalóan küzdelmes, szép év áll mögöttünk. Hosszú összefoglaló már nem lesz, de egy nagy és csodás eseményt szeretnék mindenképpen kiemelni. Egy olyan eseményt, amely önmagában és persze következményeit tekintve is a leggyönyörűbb és meghatározóbb eseményünk volt 2012-ben. Persze lehetne erről az eseményről is hosszabban írni, ám én most így 2013-ba belegyalogolva csak egy képet illesztenék ide és mindenki tudni fogja a lényeget…
Amivel tartozom még a kalendáriumnak: az év vége, az ünnepek. No ez sem lesz túlzottan bő lére eresztve: beszéljenek a képek!
Még egyszer boldog új évet és jó egészséget kívánok Mindenkinek! 🙂
Boldog születésnapot Gréti!
Tegnap családi körben ünnepeltük Grétus születésnapját.
Boldog születésnapot Réka!
