Fagyitól a homoki geo-napig

Akartunk valami mozgolódást, Dodó meg nagyon szorgalmazta, hogy valamelyik nap menjünk el együtt fagyizni, öten. Ritkán mozdulunk ki együtt, meg itt a vírushelyzet, így ez gyakorlatilag egy kirándulással felérő programnak ígérkezett.

Amúgy Ildi és a két szöszi általában a Diófa melletti csavaros olaszfagyizóba jár, Gréti pedig inkább jégkrémes, szóval nem igazán motiválható, hogy egy fagyi miatt kimozduljon. Én se vagyok odáig a fagyiért, a fagyizók tömegjeleneteit pláne nem kedvelem. És hogy akkor már adjuk meg a módját, irány Soltvadkert, Korona Cukrászda.

Geozni is akartunk már egyet, Dóri az ilyenre kifejezetten kapható, és várható volt, hogy Lóci is behúzható a ládakereső sztoriba.  A hűsítő fagyi előtt beterveztünk hát két geoládát, a homokon, mert arra abból jó sok van. Amivel kevéssé számoltam, a meleg.  Jöjjenek a képek.

Forráskút mellett, rövid séta a tanösvényre. Az autóból kiszállva 2 perc alatt kiderült: a délután 3 óra, a meleg és a homok nem a legjobb kombó..
Tüzesen süt le a nyári nap sugára a csapatra és…
… a háttérben a friss szántáson gólyák követték a traktorokat.
Rövid séta, de a meleg már megtette hatását. Dóri, a lelkes, a GPS-szel diszpécserkedik, Lóci lesi, mi többiek az izzadságunkban fürdőzve követjük őket.
A varangykő tanösvényen. A láda is pár perc alatt meg lett. A lényeg: a réti mészkő, nyilván a gyerekeket kevésbé hozta lázba…
Azért én lefotóztam. 🙂
Ez pedig már a második úticélunk bejárata…
Igen, egy virág miatt jöttünk ide, a pannon szegfű, vagy más néven: tartós szegfű miatt. Ildi térképészkedik…
A tanösvény hossza 1100-1200 méter, több mint felén pallóval mutatják az utat, védve a növényzetet. Itt Bütyesz a vezetőnk, nála a GPS,
Kis pihenő is be van iktatva. Nagyon tetszett a homokdombok között vezető út…
..a fás ligetek…
.. és amiért jöttünk, a virágok. Ez itt a pannon szegfű..
Ő meg egy másik virág… A tanösvény bőven el van látva képes leírással, szóval ha van időd, még a virágokat is tudod azonosítani. Még egy praktikum, mikor eljöttünk, bőven 17 óra után, amikor már a nap ereje is csökkent, láthatóan akkor kezdetek nyílni a virágok.
A másik kilátópont, és jól láthatók a fáradás jelei is.
A mezőny a visszaúton. Az idő elszaladt, elfáradtunk, ládát is hátrahagyva távoztunk. Itt már csak egy cél lebegett előttünk…
… hogy az egészséges napfürdő, az izzasztó tudásgyűjtés után a megérdemelt hűsítőket élvezzük. Bütyesz fagyi helyett lezúzta Ildi limonádéját is, Ildi Lóci fagyiját is, Dodó és Gréti beverte a két gigagömbjét, előbbi a limót is. Az elégedettség talán jól látszik az arcokon. Megérte…
Hazafelé, pocokszundi, rockzene mellett egy kép erejéig leróttuk tiszteletünket az 56-os múzeum előtt.
A tankszakértő gyermekeimnek készült fotó…
Végül az útvonal.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .